Kislányom viselkedése normális? Vagy nézessem meg korai fejlesztőben autizmus gyanuval?

Az első és talán legjellegzetesebb kézmanír, a "repkedés" amely nálunk is megvolt egy rövid ideig. Illetve jellemző szokott lenni a lábujjhegyen járás is. A kézmanírok és a kocogtatás,nem játékokkal történik, hanem közvetlenül a szeme előtt az ujjait mozgatja, illetve ütögeti össze egy elég csak rá jellemző eléggé kitekert ujjtartással. Sokszor így nyugtatja meg magát, illetve így örömködi ki magát, ha valami nagy öröm érte.

Egyébként az általad leírtak alapján, nekem nem az jön le, hogy autista lenne a kislányod. De amennyiben kétségeid vannak, vizsgáltasd ki szakemberekkel. Számodra jó hír, az autisták 70-80%-a fiú, tehát igen kicsi az esély rá. ;-)

16-os vagyok.

A Vadaskertben csak 3 évesnél idősebb gyermekeket fogadnak.

Prekopp Csillánál voltunk a Vadaskertben, hatalmas csalódás volt.

Csak a nagyon súlyos autizmust képes kiszűrni elsőre, bár elhangzott a szájából, hogy nincs baj, ez egy jól kompenzáló gyerek, majd menjünk vissza 3 és fél hónap múlva, de ő nem lát gondot, bár a fejlesztések nem válnak kárára.

A kritériumokat, ami alapján diagnosztizálhatnak, kihúzta egytől-egyik ilyen kérdés alapján pl: Soha, semmilyen módon nem létesített önökkel a kisfiuk kapcsolatot és ez fennállt a 3 éves születésnapja előtt egy nappal is?

Ha ilyenek lennének a diagnosztikai kritériumok, akkor 10 ezerből 1 autistát tudnának diagnosztizálni.

Egyáltalán nem vett minket komolyan, ami nagyon fáj, földig alázott!

Igen, első gyermekünk, utána 19 hónappal viszont jött a következő, de többet nem tudunk anyagilag bevállalni, az autizmus ugyanis még kb. 2 gyermeklétszámmal emelte a kiadásainkat...

Nálunk az egész környezetünknek (nagyszülők, szomszédok, később a játszótéren néhány anyukának-apukának feltűntek kisfiunk furcsaságai-utóbbiak csak pofákat vágtak, szemöldöküket ráncolták (egész nap be nem áll a szája a kisfiunknak, mindig mondja, de amikor 50- szer elismétel valamit furcsa a magas hangtónussal orrhangú beszédével, az feltűnő, vagy amikor a labdákat simogatja, szaglássza nyalogatja, más gyermek nem érdekli, ha valaki vele akar játszani azt azonnal elzavarja...)

Fel kell valóban dolgozni, másképp nem is lehetne élni!

Nekem 3 gyászfolyamaton kellett keresztülmennem egy időben.

Az első az volt, amikorra biztossá vált a kisfiam autizmusa, mert annyi tünete lett, ezzel egyidőben 3 hónap haldoklás után hirtelen meghalt az apukám-ez is fokozta a kisfiam tüneteit, hisztijeit, mert őhozzá nagyon ragaszkodott.

A harmadik pedig 2-3 hónappal később jött, amikor rájöttem, hogy hoppá, hát én is érintett vagyok és apukám is az volt!

Persze ez sok mindent megmagyaráz, de nekem ez volt a legnehezebb meccs, hogy ezentúl tudom, hogy én is fogyatékos vagyok és olyan vak voltam, hogy ez eddig nem tűnt fel.

Most már nem csodálkozom, ha nem értem a vicceket stb. Régen az óvodából is ki akartak rakni, az általánosból is kisegítőbe akartak küldeni, de anyukám nem engedte. Állandóan csúfoltak. Aztán középiskolában már lettek barátaim, főiskolán már senkinek nem tűnt fel, hogy kilógok a sorból (csak minimálisan, de úgy gondolták, hogy aki arra a főiskolára bejut, az buta nem lehet, így kell elfogadni).

Azóta már tudom, hogy ki volt még autista rajtam kívül általánosban és középiskolában, valamint a fősulin.

Ilyenkor tényleg megnyílik az ember szeme a többi hasonszőrű iránt és méterekről kiszúrja őket!

Azért nincs két diplomám, csak egy mert a másodiknál feladtam a próbálkozást a középfokú C típusú nyelvvizsgára (az elsőnél csak alapfokú kellett).

Jogsim sincs, mert 50 óra forgalmi gyakorlat után kétszer sem sikerült átmennem a forgalmi vizsgán, utána feladtam, mert tudtam, hogy nem fog menni.

Az oktató sem értette, hogy mi lehet ez, érezte, hogy valamiért nekem nem megy a megosztott figyelem, de az hogy lehet, mikor a Kreszt és a Rutint 100%-osra megcsináltam?

Szóval ennyit rólam.

A kisfiam is 15 hónaposan kezdett a lakásban járni, kezdettől fogva lábujjhegyen ment ő is mezítláb és sokáig zokniban is (még mindig előfordul).

Kinn az utcán még másfél hónapig összecsuklott, mint egy rongybaba, ha le akartuk tenni, hogy ott is gyakorolja a járást.

Mi is Dévényeztünk 3 hónapos korától 1 éves koráig.

A mai napig max. 100 métert hajlandó gyalogolni, utána jön a hiszti, szóval még ha időre kell mennünk valahova, akkor elő kell vennünk a babakocsit, máskor pedig futóbiciklivel megy, de az nagyon veszélyes, mert sokszor nem hallgat rám.

Kisfiamnál ritkán kézrepkedés és gyakran kéztekergetés van naponta többször, valamint az ujjai hegyét és a körmeit birizgálja állandóan. Fülét pödörgeti, orrában turkál.

Ami kisebb korban feltűnt: pl. állandóan pakolászott, ha kizökkentettük, akkor 2 óra hosszáig képes volt olyan szinten hisztizni, hogy már nem kapott levegőt, így sajnos néha hideg zuhannyal próbáltuk nyugtatni, mert nem volt eszközünk, ezt nagyon megbántam, azóta nem így oldom meg mióta rájöttem, hogy mi a problémája!

A hajvágás, porszívózás voltak az első dolgok, amire nem úgy reagált, mint ahogy vártuk volna.

Üvöltött-hisztizett és még utána is nehezen lehetett megnyugtatni-a mai napig, bár most a porszívó már a mániája lett, most egész nap az mellett ül, nézegeti a porzsákot, de attól még fél tőle működés közben stb.

Nem úgy reagált az új helyzetekre- ha bementünk egy idegen lépcsőházba, akkor őrjöngve hisztizett.

Későn tanult meg rágni (18 hónaposan).

Nagyon válogatott, 20 hónapos koráig csak bébiételt evett (a gyümölcsöt is csak úgy fogadta el), 3-4 félét fel kellett bontani, mire valamelyikből hajlandó volt enni.

Akkor nem tűnt fel, de visszagondolva sokáig egyértelműen a piros és zöld főzelékeket ette meg, gyümölcsből pedig csak a szilvát és az őszibarackot.

Nem jelezte ha éhes-szomjas-fáradt.

Későn fogott a kezével (etetni itatni kellett majdnem 2 éves koráig.

Ilyenek és még sorolhatnám napestig.

Mivel nálunk mindkét családban van érintett, így a picit is árgus szemekkel figyeljük, ő kislány.

Születésétől 9 hónapos koráig többemberes éjjel-nappal üvöltő semmilyen módon nem megnyugtatható baba volt, aki nem tartott szemkontaktust, én voltam az utolsó akire rámosolygott, még a sarki fűszeresre is hamarabb reagált.

Most is vannak tünetek, de ő mégis nagyon sok dologban más, mint a nagyobb ilyenkor.

Sokkal jobban kifejezi szeretetét, lehet vele kukucs és bújócska játékot játszani, már most mintha és szerepjátékot játszik és még csak másfél éves.

Ő is nagyon sokat beszél, de sokkal jobban használja a szavakat, kérésre is, tud nemet inteni a fejével, mondja az igent, 1 évesen szívószállal ivott, ami a nagyobbnak csak 3 éves kora előtt 2 hónappal sikerült először.

A nagy még mindig nem kérdez miértet, csak azért lett mostanra szobatiszta, mert elkezdte az ovit, addig nem érdekelte.

A kicsi már van, hogy szól, ráül néha a bilire...

Sokkal jobban ragoz a kisebb, mit a testvére annak idején.

Szóval ő valószínű csak hiperaktív lesz, mert meg sem áll 2 percre sem, állandóan "összetöri" magát.

A diagnózist nagyon későn osztogatják.

Mire oda jutnak a szülők, addigra szerintem majdnem mindenki biztos a dolgában, addigra átjut a gyászon, mert itt hosszú évekről van szó. A tünetek meg csak gyarapodnak, egyre feltűnőbb lesz, hogy a gyermek más, mint a többi vele egykorú.

Szóval apránként megy az a feldolgozás mindenkinek, de addigra már fejleszteni kell a gyanús gyermekeket!

Nálam a kisfiam 27 hónapos korában volt a mélypont, az elutasítás időszaka, akkor nagyon ki voltam.

Tettem is fel itt kérdést, ha megtalálom belinkelem.

Azt akartam hallani, hogy semmi baja a gyermekemnek, de privátban megkeresett egy érintett anyuka, aki közölte, hogy szerinte a lelkem mélyén én már tudom a diagnózist!

Rettenetesen sírtam, de igaza volt, rájöttem, hogy innen fel kell állnom, ha már ennyiből leszűri más is a problémát, akkor fejlesztenem kell, csak ezt tudom tenni. Aztán teltek a hónapok és elkezdtem elfogadni, hogy ő más, mint a többiek, sokszor másképp kell vele beszélni, próbálom elhagyni a ",megsülsz" megfagyunk" kifejezéseket a szótáramból. A nagymamának még kevéssé sikerül.

A múltkor játszottak és a nagyi megszólalt, hogy összetöröm a csontodat te-nem kellett szólnom semmit.

A fiam reakciójából rögtön félórás bocsánatkérés következett-a nagyszülők is kezdenek rájönni, hogy vele nem lehet viccelődni, de néha még kicsúszik a szájukon ilyesmi...

Előző vagyok. A linkek:

http://www.gyakorikerdesek.hu/gyerekvallalas-neveles__proble..

http://www.gyakorikerdesek.hu/gyerekvallalas-neveles__kisgye..

16-24-25. vagyok, köszönöm a 26-os hozzászólását.

Sajnos én azt láttam, hogy olyan 10 év körüli teljesen egyértelmű tünetekkel rendelkező gyermekek voltak a Vadaskertben, mikor mi ott várakoztunk, akkor kettő ilyennel is találkoztunk. Őket még csak most vizsgálták gyermekek közt és most kaptak diagnózist. Ez szörnyű későn van.

Az biztos, hogy nem volt jó ötlet a Vadaskertbe mennünk!