Kislányom viselkedése normális? Vagy nézessem meg korai fejlesztőben autizmus gyanuval?

6-os vagyok.

Nem akartam butaságot mondani. Én három autistával találkoztam eddig, az első a lelkipásztorunk fia volt, aki 19 éves korában meghalt agyvelőgyulladásban. Az ő szokása volt a cipőfűzőlengetés, de közben gyönyörűen énekelt. Eszeveszetten barátságos volt mindenkivel, de kerülte a szemkontaktust és nem igazán kommunikált, csak fél szavakkal.

A másik egy kisfiú volt 8-9 éves, a lánykoleszban lakott velünk. Ő sikált mindent a kis ronggyával és kívülről fújta a reklámokat. Felvette a szemkontaktust, de ha felismerte, h vadidegent lát (ami egy koleszban megesik) sikítófrászba tört ki és csak jó egy óra múlva nyugodott meg.

A harmadik egy öt éves kislány volt, ő egyáltalán nem kommunikált, nulla szemkontaktus, az idegenekre nem reagált, viszont úgy rajzolt, mint egy felsőtagozatos. Egyszer rajzolt egy uszkárt és azt ott hagyta nálunk (anyum kolléganője volt a mamája). Később mondta az anyja, h soha nem hagyott ott egyetlen rajzot sem sehol, csak nálunk és pont azt, mivel nekünk uszkárunk volt. Úgyhogy ez valami óriási lépés lehetett neki, talán az első olyan lépés a nonverbális kommunikációban, ami reményt adhat az élhető életre.

Én csak ezek alapján írtam le, amit írtam, bocs, ha tévútra vezető és feleslegesen nyugtatgató. De a kettőt előre egyet hátra, amit említettem, az valóban létezik babáknál, kisebb 5-6 hónapos korban, ill egy-másfél éves korban.

na akkor még egyszer. 15 hónaposan nem viheted sehova, mivel nem tudják vizsgálni. legkorábban 2 éves korában viheted, mi akkor vittük, 1 évig fejlesztésre jártunk és megszűntek a furcsaságok, tehát nem autizmus volt, csak a kis lüke dolgai megegyeztek pár tünettel.

ne vidd sehova, nagyon kicsi hozzá. enyém most 4 éves, most veszik le a gyanúról, mert ennyi idősen mondható ki.

egyébként amiket leírsz azok ennyi idős babánál rendben vannak. szépen fejlődik, kevesebbet olvass ilyeneket :)

# 12: Hát épp ez az, hogy több autit ismersz, akik teljesen különböznek, mégis "összemostad" a tüneteiket. Pedig ezek szerint te is láttad (tapasztaltad), hogy nincs két egyforma...

A szemkontaktusról annyit - a kérdezőnek - hogy ez teljesen változó. Háromféle autit ismerek:

1. Semmi gondot nem okoz nekik a szemkontaktus (sőt, olyat is láttam már, aki kimondottan zavaróan bámul bele a képembe :) )

2. Felveszi, de csak rövid ideig tartja (indoklás: annyi minden más van, amire figyelni lehet és érdemes :) )

3. Egyáltalán nem vesz fel és nem tart szemkontaktust (indoklás: fizikai fájdalmat okoz)

Szóval mindezek alapján... a szemkontaktus léte, vagy nem léte az égvilágon semmit nem jelent.

Hosszú lesz, ne haragudj!

Majdnem minden gyermek produkál élete során néhány autikra jellemző tünetet, de ha ezeket elhagyja és nem jönnek elő újabbak, nem jelentkezik visszaesés, más gond, akkor nem autista a gyermek.

Magyarország még sehol nem tart a diagnosztizálásban, de sajnos még Amerikában is siralmas a helyzet, pedig gőzerőkkel folyik a kutatás a minél korábbi diagnózis lehetőségére.

Az autizmus kongresszus 0. napján részt vettem nemrég és ott elhangzott, hogy a már diagnosztizált autisták testvéreit pici kortól nyomon követik és akinek 1 éves kor körül kommunikációs-szemkontaktus problémája van, még nem biztos, hogy autista, mert később lehet, hogy normál irányba terelődik a fejlődése és elhagyja ezeket, de nem tudják megmondani, hogy miért és kinél következik ez be!

Szóval borzasztó nehéz pici korban diagnosztizálni, viszont 2 éves kor körül már biztosra lehetne menni, de Magyarországon csak a nagyon súlyosak kaphatnak ilyen korán diagnózist sajnos.

Nagyon nehéz azt írnom, hogy vidd bárhová is a gyermeked, mert én is érintett szülő vagyok (TUDOM, hogy ez a problémája a fiamnak, túl vagyok a gyászfolyamaton ez ügyben), de most úgy néz ki feladtam a diagnózis utáni járkálást, pedig csak 27 hónaposan mertem először elvinni a kisfiamat vizsgálatokra, amikor már számtalan markáns auti tünetet produkált.

A gyanú már születése óta megvolt arra nézve, hogy "valami nem stimmel" (szopási, evés gondok, izomtónuszavar, megkésett mozgásfejlődés, nem úgy reagált, mint a többi baba, nem szerette a dajkálást stb.) és másfél éves kora után kezdett gyarapodni a tünetek sora, majd kétévesen hatalmas visszaesés következett be minden területen és vagy 40-50 új tünet jelentkezett.

Mi először a Korai Fejlesztőbe kértünk időpontot, de mivel jó sokára kaptunk, így közben elkezdtük a TSMT-t a BHRG Alapítványnál, amit azóta is csinálunk, most már HRG-vel kiegészítve (még mindig el van maradva mozgásban így is).

A Koraiban kiröhögtek minket (én eü. végzettségű vagyok és eddig mindenütt közölték, hogy túl sokat tudok- szinte semmit nem tanultunk az autizmusról- így szkeptikusan kell kezelni az észrevételeimet!), közölte a neurológus, hogy az elmaradások nevelési problémák, a furcsaságok beleférnek.

A Korais gyógypedagógus győzködésére 4 alkalmas nyomon követésre kerültünk egy autikhoz értő gyógypedagógushoz, aki már második-harmadik alkalommal látta, hogy ha enyhének is tűnik, mert jól kompenzál, de érintett a fiam és javasolta a pszichiátriai kivizsgálást és azóta fejlesztést kap!

A Vadaskertben jártunk nemrég a már 3 éves gyermekünkkel, ahol megint a képünkbe röhögtek, majd szétfolyt az önteltségtől a gyógypedagógus, aki "vizsgálta".

Közölte, hogy nem teljesíti a kritériumokat (dehogynem!), nem adhat diagnózist (persze, hogy nem, azt csak pszichiáter adhat, de egyszer látta eddig pszichiáter ő küldött a Vadaskertbe, mert ott dolgozik, ő is azt mondta, hogy első ránézésre nem mondaná ki a diagnózist, de azért látta a furcsa kézmozdulatokat, a céltalan körbe-körbe járkálást a furcsa hangtónust és a felnőttes, választékos beszédet stb, plusz az általam elmondottak már kimerítik a gyanút!

Az Autizmus Alaptványhoz mehettünk volna október elején, de beteg volt a fiam és sorra le kellett mondanunk az időpontokat, közölték, hogy majd, ha komolyan gondoljuk, jelentkezzünk. Nem tehetünk róla, hogy az átlagnál betegesebb a gyermekünk (ez is jellemző egyébként az autistákra).

Szóval nem is merünk új időpontot kérni, mert semmi garancia nincs, hogy addigra nem lesz megint beteg és akkor tuti elküldenek melegebb éghajlatra. (Amúgy most is beteg.)

Beírattuk egy spéci alapítványi oviba egyelőre a fiunkat, ahol számtalan fejlesztést kap a Koraison kívül (Persze 1 hónapból csak kb. két hetet tud járni a betegségek miatt).

Ennyi, amit egyelőre tenni tudtunk és láthatóan sokat fejlődik, de a furcsaságai ugyanúgy megvannak...

Ha neki indulsz a vizsgálatoknak akkor sok anyagi-lelki-testi erőt kívánok, nem lesz könnyű menet!!!

Kedves Kérdező! Bizony fel lehet, és fel kell dolgoznod a gyászt.

Szintén érintett szülő vagyok, én férfi létemre sírva fakadtam, amikor kimondták a 2 éves kisfiamra 10 perc után, hogy autista. Sajnos nem tévedtek. 7 éves elmúlt, még nem beszél, és csak tavaly óta szobatiszta. ekünk már a 3. kései gyermekünk, és 1,5 éves kora óta éreztük, hogy valami nem OK.