Baj, ha 2 hónapos babám nézi a Tv-t?

Nagyon érdekes.....aki azt írta, óvd a kisbabád idegrendszerét és szemét a TV-től (szerintem bármelyik laikus elhiszi, hogy nem használ), azt jól lepontoztátok, aki pedig azt írta, nyugodtan TV-ztesd, mi baja lehet (erre mondják, hogy más "valamijével" verni a csalánt), azok szép nagy pontokat kaptak. Hát gratulálok!!!!

TV-ztessétek nyugodtan a kisbabátokat, lehetőleg újszülött kortól, minél többet. Számítógépezni is lehet, természetesen! Én az enyémet nem fogom! Majd pár év múlva újra beszélgethetünk!

Pontozzatok le nyugodtan, már úgyis csak 69%-on vagyok.

A másik, hogy 2 hónaposan a látás még nem fejlődött ki rendesen. A picik értelmezni sem tudják mit "látnak", csak össze-vissza kuszaság. Inkább tegyél be neki egy mese cd-t (hanganyag), vagy egy babalemezt.

A lényeg: NE ARRA NEVELD, HOGY AZ ÉLET MINDENNAPI RÉSZE A TV

Természetesen TE mondod meg hogyan neveled és ebbe SENKI nem szólhat bele, de tanácsot kértél, ez azt jelenti, te sem vagy benne biztos.

Azért a háztartások zömében még mindig katódsugaras Tv-k vannak, legalábbis szerintem.

Sokat gondolkodom ezen a kérdésen (még mindig a 69%-os TV ellenes vagyok), hogy egyáltalán hogy merülhet fel valakiben a gondolat, hogy leülteti a kisbabáját a TV elé. Az egy dolog (ezt is írta valaki), hogy nem áll meg az élet, ha jön a baba, és nem kell síri csendnek lennie....ok, mehet a TV is, de közben vigyázok, hogy a babát ne szippantsa be közben, tehát úgy teszem le, úgy fogom, hogy háttal legyen a képernyőnek, vagy takarásban, meg felkapcsolom a lámpát, hogy ne villogjon a sötétben, és azért nem 15-ösön hallgatom, hanem csendesebben. Ha már ennyire nem élet az élet TV nélkül.

De abban a kérdésben, hogy a 2 hónapos "nézheti-e", abban azért ennél több van. Lerakom elé, hogy elhallgasson. (pontozzatok nullára nyugodtan)

Még a 2 éves gyerekemnél se éreztem késztetést, hogy tévéztessem (megtette helyettem nagymama, hurrá, hurrá), nem hogy egy két hónapos kisbabánál, akinek annyira új még a valós világ is, az is annyi csodát tartogat. És közben nem pörögnek a képek, olyan gyorsasággal, hogy mire felfogná az egyiket, már a 100. képnél tart. Minek terhelni egy ilyen picúr idegrendszerét a feldolgozhatatlan millió ingerrel??!! Ha már a szemének annyira biztonságos is az LCD (ami hülyeség, LCD monitorom van, ugyanúgy bevéresedik a szemem, ha sokat dolgozom előtte, mint a régi monitorom előtt).

Végül egy idézet Vekerdytől (biztos ő is hülye, meg Ranschburg is, meg a többi neves pszichológus is, akik azt mondják, káros a kicsiknek a tévézés). Ebben nem is kisbabákról, hanem óvodásokról van szó!!!

A mesélt mese kontra TV-s mese a téma:

"Mesehallgatás során a gyermek érzelmileg átfűtött belső képeket készít. Ezek a belső képek segítenek feldolgozni a világról és saját belső világából nyert benyomásait. Ezt a feldolgozó munkát zavarják meg a képernyők külső képei. A gyermek zseniális képkészítő - lenne, ha le nem szoktatnánk róla. Nagyon nagy a képéhsége, mert rengeteg feldolgoznivalója van. De ő még nem tud különbséget tenni belső és külső kép között, ezért - képre éhezve- odatapad a TV képernyőjére, ha odaültetjük elé. A külső kép pedig egyszerűen blokkolja a belső képkészítést.

A képernyők testileg is lecövekelik, mozdulatlanságra kényszerítik a gyermeket. Holott a feldolgozáshoz, beépítéshez testi mozgásra, cselekvésre is nagy szüksége lenne. A gyermek azt hiszi, hogy ez ugyanaz, mint amit ő úgy szeret, ami megkönnyebbülést hoz számára (azaz a belső képek áramlása), de a feldolgozás, feloldódás nem történik meg."

Még egyszer hangsúlyoznám, óvodásokról ír, nem kisbabákról.

És csak pszichológiai szempontból.

Ehhez még hozzá lehetne tenni egy neurológus véleményét is.....de hát ők is hülyék mind, bizonyára.