Az akaratosságot hogyan tartsuk kordában?

Mintha csak az én lánykámról írtál volna, és ő is pont 19 hónapos :)

Erőt próbáló, az biztos, de én nem fogom fel tragédiaként. Játszótérről is sokszor ölben, ordítva, kapálózva viszem haza. Pont nem hat meg ki mit gondol... :)

Anyukám óvónő, azt szokta mondani, hogy az ilyen erős akaratú gyereket csak hajlítgatni szabad, megtörni semmiképp, mert csak annál nagyobb gondot okozol vele mindannyiótoknak. Sokszor nem működik a figyelemelterelés nálunk sem, de azért van 1-2 adum, amit ki tudok játszani, és akkor egyből abba is hagyja a hisztit. Pl. ha "rosszalkodik" otthon, akkor azt mondom neki, hogy jó, rendben, akkor ha csúnyán viselkedik, akkor nem bábozok neki. Egyből rohan is a bábokért, és már olyan is, mint egy kisangyal :) Úgyhogy nálunk csak ilyen szinten működik a büntetés. A hűtőt én se ragasztgatnám, következetességgel szerintem leszokik róla...próbáltad elmagyarázni neki, hogy miért nem szabad? Egyébként kér belőle valamit, vagy mi történik olyankor?

Fiam is hasonló. Ha valamit a fejébe vesz...nálam sokszor beválik (nem a legdurvább esetekben), ha belekezdek egy mondókába/dalba-most a "Bocsánat, nem látta a kacsámat", "Ec-pec-kimehetsz" jön be.

Nagyon könnyen el is keseredik, akkor meg dobál is. Tépem a szám egész nap, remélhetőleg egyszer eljut a kis agyáig a mondandóm.

Az otthagyom nem jött be, elindult másfelé. Ő sokszor akarja cipeltetni magát, vagy másfelé menni, ha nem, akkor földhöz veri magát, ha felemelem, rongybaba lesz és rugózva üvölt. Most egy darabig viszem -mondom előre meddig-, aztán x helyen veszem fel újra. Amerre tuti elcsatangolna, azt a helyet kerülöm. Az szigorú szabály, hogy autók mellett fognia kell a kezemet-persze sokszor akarja kihúzni, de nem engedem.

Van olyan gyerek, aki elsőre szót fogad, de a mieink nem ilyenek, és az sosem fogja ezt megérteni, akinek "jó" gyereke van, mert más a természete, nem feltétlenül nevelés kérdése ez.