Mit gondoltok mikor érek meg az anyaságra?

Valóban fiatal vagy még. De! Én 30 voltam, mikor a párommal megbeszéltük, hogy jöhet a baba. Már vágytam is rá nagyon és tudom, hogy nem szép dolog, de ha egy barátnőm, kolléganőm bejelentette, hogy babát vár, marha irigy voltam és a szívem szakadt meg. Közben pedig, ha épp késett, halálra rémültem, hogy te jó ég!, tuti terhes vagyok, biztos akarom? Végül két évet vártunk a kisfiunkra, de még pocakosan is többször megfordult a fejemben, hogy ezt akarom, valóban? Ez egy visszafordíthatatlan, életre szóló dolog. Mi lesz így az eddigi életemmel?

De amikor megszületett a fiam minden olyan természetes lett. :)

Egyébként szerintem többen vannak a kételkedők, mint akik 100 %-ig biztosak magukban a gyerekvállalás terén.

És különben is, ahogy leírtad, még úgy is van pár éved a baba előtt. Még simán változhat az érzés és mire odakerültök, egyáltalán nem lesznek kételyeid. De ha lesznek, akkor sem kell megijedni! Sokan érzik ugyanezt! :)

Szia!Én egy 23 éves anyuka vagyok! :)

Szerintem nagyon jó,hogy ilyen érzést vált ki belőled a gyerekvállalás gondolata.Ebből látszik,hogy tisztában vagy,a dolog súlyával és komolyságával.Tudod,hogy ez egy hatalmas felelősség és emiatt ijeszt meg a gondolat.

Ez nem baj egyáltalán,sőt ha az ember lánya eldönti,hogy gyereket vállal,akkor nem árt tisztában lenni azzal,hogy az anyaság nem mindig rózsaszín álomvilág és igen is vannak nehéz pillanatok.Ezen kívül azzal,hogy az anyaság sokszor lemondással és rengeteg fáradtsággal jár.

Mindezek ellenére nincs ennél csodásabb dolog a világon. Hidd el,ha egyszer komolyan megszületik benned az elhatározás,hogy gyereket szeretnél,ez az elhatározás sokkal erősebb lesz a félelemnél.

Köszönöm!

Igazából nem bátorság kérdése,csak nekem egész más irányt vett az életem,mint neked.

Én nem jártam egyetemre,hanem középiskola,érettségi után a párommal kijöttünk külföldre.16 éves korom óta vagyok együtt a párommal,így nem is volt kérdés,hogy ezt akarom.

Otthon összeházasodtunk,aztán már csomagoltam is,páromnak már ekkor külföldön volt munkája.A kiköltözést követően rögtön terhes lettem és jövő hónapban lesz 1 éves a kisfiunk.

Jövőbeli terveim között szerepel az egyetem is,de most jelenleg a babámra fordítom a legnagyobb energiát+ nyelvet tanulok.

A te eseted egész más,hisz te még tanulsz és amint leírtad,nem is érzed még késznek magadat a családalapításra.

Ez így természetes,nem vagyunk egyformák,kinek így,kinek úgy alakul az élete és minden megtörténik,amikor eljön az ideje. :)

Szia!

Leírom az Én esetemet. A (most már) Férjemmel 8éve vagyunk együtt, 24 éves vagyok. 3éve házasok, és most lesz 1 éves a Kisfiam.

Elvégeztem a középiskolát, letettem a nyelvvizsgát és elkezdtem dolgozni.

Mivel a Férjem és közöttem 11 év korkülönbség van, ezért tudtam hogy, őszinte leszek, de miatta sem várhatok a gyerekvállalással nagyon sokáig. Mondjuk Én meg voltam róla győzödve, hogy fiatalon szeretnék Anyuka lenni. (nyilván nem mindenkinek alakul úgy az élete, hogy ez sikerül neki).

A férjemnek már volt háza és autója, így az anyagi háttér megvolt, mivel ez is fontos a mai világban. Dolgoztam 3 évet amikor úgy döntöttünk most már jöjjön a baba.

Semmit nem bántam meg. Bár nem számítok hűű de fiatal Anyukának, azért amikor terhes voltam sokan rámcsodálkoztak :)

Szóval Én nem bántam meg. Mintha mindig is erre készültem volna. És amikor megtudtuk h úton van a baba, hááát az az érzés leírhatatlan.

Nem egyszerű ez a gyerekvállalás. A rengeteg nehézség és fáradtság ellenére ez a legnagyobb szerelem ami létezik!

Nyilván az Én esetem azért is "más", mert ha egy korombeli pasival jövök össze, akkor nem merül fel (talán) a gyerekvállalási kérdés kettőnk között még.