Miért csak nekem hisztizik?

Mert te vagy vele egész nap, hát kivel ellenkezzen? Nem rontottál el semmit, majd kinövi. Ha sír, próbáld meg, hogy nem veszed fel, hanem játszol vele valamit a szőnyegen. Így tanul majd meg egyedül játszani.

Szerintem amit írtál, abból egyértelmű, hogy egyszerűen anyahiánya van. Azért sír, mert a karodban akar lenni, és azért mosolyog ha felveszed, mert elérte, amit akart. Biztos elmúlik majd. Legalábbis nagyon remélem, mert az én pici fiam is ilyen, bár ő már 14 hónapos. Kitartás!

Anyahiány? Hát nem tudom, hisz ott vagy vele egész nap. VAgyis én most magamból indulok ki, hogy nálunk is ez volt, kb. ennyi idősen (most 4,5 hósak vagyunk) és hát én is egész nap vele voltam, és persze dajkálgattam is. Bár lehet az van, viszont a lényeg, hogy pár hét és abbahagyták. Akárki itt volt nálunk, mindig tündériek voltak, ha egyedül maradtam, rögtön jött a hiszti. (de úgy is tűnt, mert rámnéztek és akkor már görbült a szájuk, és pár másodperc és kitört a sírás) Persze én egyszerre nem is tudtam őket felvenni, így várniuk kellett, aztán meg rájöttem, ez így nem mehet, hogy egyiket felveszem, leteszem, aztán jön a következő és így tovább. Letettem őket a hordozóba és ugyanúgy csak beszéltem hozzájuk, nyugtatgattam őket. Aztán elmúlt ez az egész egyszercsak. Szóval szerintem folytasd ahogy eddig csináltad. Kb. ennyi idősen kezd már el kitágulni a kis világuk annyira, hogy rájöjjenek, te vagy akihez "sírniuk"kell és mész, hát meg is próbálják kihasználni. Meg hát egyre több inger éri őket, vagyis egyre többet érzékelnek, és biztos több megnyugtatásra is szükségük van. Csak hát nem mindegy ilyenkor az ember hogy nyugtatja meg. Mert ha állandóan felkapkodja az ember, akkor lehet ilyenkor szoknak rá.

Előző vagyok kicsit össze-vissza írtam, bocsi, nem volt egyszerű éjszakánk...amúgy hárman vannak.

Csak gondolj bele: 9 hónapon keresztül minden rezdülésedet érezte. Most meg ha nem jelez, akkor egyedül kell lennie. Hiányzik neki az érintés, a bőrkontaktus. Nyugodtan vedd fel, ha sír, nem fogod ezzel elkapatni. Nem sokára már sokmindent meg fog tanulni:forogni, ülni állni, járni...akkor már egyre kevesebb szüksége lesz rád, hiszen rengeteg felfedezni valója lesz. Addig meg rád van szüksége. Azzal, hogy felveszed, nem fogod elkapatni... Én nem hagytam, hogy a gyerekeim sírjanak és mindegyik rendkívül nyitott, barátságos gyerek lett. Arról meg, hoy kézben legyenek, hamar leszoktak, ahogy egyre jobban kitárult számukra a világ. Persze nem úgy értem, hogy addig egész nap a kezemben voltak...vittem őket magammal a lakásban oda, ahol én voltam...együtt főztünk, mostunk, teregettünk. Volt, hogy a pihenőszékből, volt hogy a szőnyegre terített plédről figyelték, hogy mit csinálok. Járókánk nem volt, így ahogy megtanultak kúszni, mászni, lépkedni, ha szükségük volt rám, jöttek utánam...