Miért van ennyi anyuka aki undorítónak tartja a gyerekével való közös fürdőzést. Többi lent?

Az én fiam 3 éves és 2 hónapos kora óta velünk alszik.

Ez jó nekünk így, igen, a férjemnek is. Szeretünk összebújva aludni. Hogy más nem így csinálja az engem meg nem érdekel.

Szoptatni nem tudtam sokáig, bár azt nem is szerettem volna 1 éves koránál tovább, de ez a kérdés korábban megoldódott magától.

Nem fürdök vele, mert fürödni egyedül szeretek.

Szerintem senkinek sincs joga ítélkezni a másik felett, mert az másképp csinálja. Csak az emberek nem ilyenek (:

Jaj te a tegnapi kérdező vagy?

Akkor sem normális mostoha apával együtt fürdeni, akkora gyereknek aki a mostoha apja nemi szervét nézegeti.

Nem azért nem fürdök vele, mert undorítónak tartom, hanem mert nem és kész. Ettől miért kapna kevesebb gondoskodást? Szeretet? Soha eszébe sem jutott egyiknek sem, hogy velünk kéne fürdenie. Ha valakinek ez belefér, tegye nyugodtan, engem nem zavar, de nehogy már ezen múljon az, hogy mennyire szeretünk egy babát!

Sem én nem fürödtem soha a szüleimmel, sem a férjem. Amíg erre az oldalra nem találtam, nem is tudtam, hogy ez ekkora divat. Mégsem hiszem, hogy szerethiányosak lennének a gyerekeink, nem tartjuk őket is ördögnek, nem taszítjuk el őket magunktól.

Ne haragudj, de már a feltételezésed is eszméletlenül sértő.

16-os vagyok.

Az együtt alvásról meg annyit, hogy szép-szép, de szerintem gyakran inkább az anyuka "lustasága" áll mögötte, mint a gyerek érdeke. Mondom ezt úgy, hogy mi együtt aludtunk a kislányommal 1 éves koráig. A baba egész éjjel a mellemen cumizott, és olyan rosszul lett tőle, hogy nem egyszer hányt már reggel. Akkor átköltöztettük az ágyába, leszoktattam az éjjeli cicizésről, és végre nem karikás szemekkel ébredt reggelente.

Azt egy pecig sem bánom, hogy pici babaként magunk közé vettem, azt viszont igen, hogy hagytam a dolgokat idáig fajulni, és az ismeretségi körömben nagyon sokan küzdöttek/küzdenek ugyanezzel. Az igaz, hogy ahol tápszert kap a baba, vagy egyéb ok miatt nem kapcsolódik ennyire össze a szoptatás az alvással, ott zökkenőmentesebb tud lenni az együtt alvás, de abban biztos vagyok, hogy a nálunk kialakult helyzet neki sem volt jó.

Senki nem pontozok le és fel, egyszerűen a kérdés keltette fel az érdeklődésem.

Mi együtt alszunk hárman, (a párom - aki nem bánja, és mi a 15 hónapos kislányommal). Mielőtt azt kapnám, hogy +egészségtelen", hát azért az jó ha tudják, hogy persze a házaséletet nem ott éljük. Egyenlőre nem fürdünk együtt, de ha zuhanyzunk, vagy Wc re megyünk, akkor ki be mászkálhat. Nem szívesen tettem soha a kiságyba. Először amikor megszületett 2 hónapig együtt aludtunk, majd az elvárásoknak megfelelően próbáltam a kiságyba szoktatni. Megmondom őszintén, amikor ott aludt el, akkor olyan mélységes űrt éreztem, ami nagyon lehangolt. Aztán elkezdett rosszul aludni, és a "kényelem" miatt magunkhoz vettük a szülői ágyba. Nekünk így jó!!! Amikor fürdök, vagy wc megyek, akkor nem teszem a kiságyba (elmondom, hogy még mindig ott áll, nem szedtük szét), mert olyan mintha ketrecbe zárnám. Ezzel biztos most sokan "megköveznek", de én így érzem. Nem tehetek róla, és ha valaki nem így gondolja, szíve joga. Persze van babakocsink, meg etetőszékünk, mielőtt még azt gondolnák hogy a kontinuum- elv követője lennék. Azt hogy sokan úgy gondolják, hogy most sok az elkényeztetett gyerek, az egy nagy KÖZHELY! Régen is aludtak együtt a gyermekkel, csak akkor még inkább nem merték bevallani. Sőt, régen még nehezebb volt az élet (30-40 éve), anyagi lehetőségük sem volt arra, hogy külön szobájuk, vagy ágyuk legyen! És az, hogy ezzel most ártok-e a kislányomnak, nem gondolnám. De ez majd 20-30 év múlva fog beigazolódni, és ha esetleg ettől majd antiszociális lesz, akkor majd újra írok erre az oldalra, és azt fogom szolgalmazni, hogy aludjunk külön gyermekünkkel!!!