Vannak köztetek olyanok, akik 30 fölött szülték első babájukat? Hamarabb szerettétek volna, vagy így terveztétek? Milyen tapasztalatotok van?

Jelen:) 33 voltam a kislánynál, 35 a kisfiúnál:)

Én 30 éves koromig nem éreztem, hogy annyira babát szeretnék, jól elvoltunk a férjemmel, éltünk:) No meg anyagilag is rendeződtünk, nem akartunk albérletbe babát. Aztán az élet is közbe szólt, mert 2 évet vártunk az első babára, a második pedig elsőre sikerült, ami kissé sokkolt is:)

Sokkal türelmesebb, érettebb vagyok hozzájuk, no meg higgadtabb nem az a fontos, hogy megint kimaradok egy buliból stb..Én nem bántam meg, hogy így alakult:)

hamarabb szerettük volna jóval, de így alakult (lombikbaba). 33 múltam, és szeretnénk majd tesót is.

a húszas éveimben úgy gondoltam, nem szülnék már ilyen "öregen", aztán ahogy telt az idő, egyre toltam ki az életkort, amikor még bevállalnám a babát :)

Most úgy gondolom, jót is tett, mert sokkal türelmesebb vagyok például, mint évekkel ezelőtt lettem volna.

Épp betöltöttem a 30-at,mikor megszületett a babám. 10 éve vártam. Örülök,hogy most jött össze,tapasztaltabb,nyugodtabb,tájékozottabb anyukája lehetek. De nagyon féltem,hogy kicsúszok az idõbõl.

Miért kérdezed?

20 évesen nekem is abszurd volt, hogy valaki 35-40 évesen vállal babát, most pedig az, ha húszéves kismamát látok:)

30évesen szerintem nem vagy elkésve, 10 év múlva talán:)

Sok ismerősnél látom, hogy harmincévesen jön valami paraféle, hogy úristen kifutok az időből, és gyorsangyorsan babát..

Próbálj nem agyalni ezen, a pasik is leveszik,ha ezen parázol szerintem.

Az elsőt 35,5 évesen szültem, a másodikat 36,5 évesen a jövő héten fogom (11 hónap lesz a kettő között).

Nem bántam meg, hogy ilyen későn sikerült. Én sem találtam meg a megfelelő apukát, társat magamnak. Nagyon fontos az igazit felismerni, mert a gyerekvállalással már nem csak a saját életedet alakítod, hanem a férjét, gyerekét és a magadét -, hogy érettebb vagy az csak segítség a kiválasztásban.

Néha kicsit fáradékony vagyok, de biztos a terhességnek tudható be, viszont tele vagyok eddigi élettapasztalattal, néha lazán is veszem a dolgokat, de nem érdemes görcsölni, ez segít a mindennapokban.

Nem bánom, hogy egzisztenciálisan nem kell rágódnunk a dolgokon, ezért nyugodtabbak a napjaink.

Talán az egyetlen negatívunként tudom felhozni, amit leírt az egyik hsz is a nagyszülőkkel kapcsolatban: ők is idősebbek és hamar elfáradnak, ezért kevesebb unokázást vállalnak, mint 15 évvel korábban tették volna.