Túl nagy ügyet csinálok belőle? Egyszerűen alig bírok/merek elszabadulni a kisbabám mellől.

Én ugyanilyen voltam, Ha kiléptem az ajtón, kb 5 perc múlva már szó szerint nehezen kaptam levegőt, olyan volt, mintha a mellkasomra egy súlyt raktak volna. Dolgom végeztével pedig mint valami elmebeteg őrült 130-as pulzussal tepertem haza kétségbeesve.

Aztán kb 10-11 hós korában elmúlt vagy legalábbis csillapodott ez. Lassan másfél éves és most már nem pánikolok, hanem csak egyszerűen hiányzik, ha nincs velem. Viszont beláttam, hogy ez a beteges ragaszkodás naon nem tesz jót neki, hisz szívesen van a nagynénikkel, mamákkal és kifejezetten jót tesz neki, hogy új mondokákat hall, máshogy mesélik a mesét stb. A lényeg a gyerek érdeke, nem pedig az én érzéseim :)

Akkor én vagoyk az első, aki le meri írni, hogy szerintem túlzás...

Igenis, az anyának is szüksége van kikapcsoldósára, nem lóghat mindig a gyerken.

Egyrészt a gyereknek is meg kell tanulni a mással elleni, másrészt meg majd ti fogjátok később kérédezni, hogy miért nem játszik el egyedül a gyerekem, semmit nem tudok tőle cisnálni...persze, mert megszokja hogy csüngötk rajta.

Én kicsi korától napi 1 órára mamánál hagytam a kicsit-igényelte a dédunokáját, és nem bántam meg. A mai napig bármikor ott hagyhatom, imád ott lenni, sokszor ő kéri, hogy átmehessen, és bármi dolgom van, tudom jó helyen van, és nem fél évesen vagy később kell aggódnom, hogy vajon akire hagyom el fogja-e tudni látni, amíg távol vagyok...

Ennyire ne legyetek önzők se magatokkal, se a babátokkal se a rokonokkal szemben!

Amúgy én rá merem hagyni férjemre, anyósomékra, mamára, anyámékra, egyedül én nagyszüleimre nem merném már sokáig, hisz majd 90 évesek, és azért ők már nem olyan fürgék is tiszták....

Szia!

Bár itt mindenki a véleményét írja le,szerintem nem elítélendő senki hozzá állása sem.Ki így ki úgy.Én egyet értek veled.egy hat hónapos baba még kicsi,én pl 250kmre vagyok a nagyszülőktől,semmi segítségem nincs csak a férjem aki este hazaér és igazából semmit nem tud a gyerekről-még pelust sem szívesen cserél,mert elrontja pedig nem így van,de nem szereti.Imád vele lenni,meg játszani,megeteti,de pl ráhagyja ha nem eszik-pedig csak lehet el játsza a dolgot és közben meg éhes marad.egy szó mint száz én ezen vesztem össze apósommal nemrég,hogy nem merem rájuk bízni.nem is!!Az én fiam valószínű a helyzet miatt ,hogy mindig velem van,soha senki kezében nem maradt meg-amíg nem kezdte megjegyezni a nagyszülőket.Mikor már memorizálódni kezdett,hogy ki kicsoda ,a gyerek saját maga igényelte,hogy velük akar lenni,de ezt észre kell venni.nem erőltetjük mi sem magunkra,hagyjuk a nagyszülőkkel lenni,de nem tudtuk először magára hagyni.szép fokozatosan igen.Most mrá tök jól elvannak akár egy két órát is.de nem gyakori ez sem,de nincs gond.szerintem a gyerek a saját fejlettsége által kívánja más társaságát is egy idő után.És nem gondolom azt,hogy ez egy 6hónaposra annyira igaz lenne,az még egy picike baba szinte,persze rá lehet bízni a nagyszülőkre ha olyanok,én nem merném...de ezt embere is válogatja.a sógornőm még a szomszédra is rábízza a 7hónaposát,hát tudod,én erre azt tudom mondani,minek szül gyereket ha a boltba nem tudja levinni magával-de ez az én véleményem.Persze kell a kikapcsolódás,nekem is van apával megoldjuk,hogy felvált.Lehet más lenne ha közelben lenne segítségem,de egyenlőre nincs és így alakult ki ez a normális.Nálunk.15hós baba mamája