Miért szeretnek mártírkodni az anyukák?

Hááát, ha 5 hónaposak, akkor lassan készülhetsz, hogy ketten kétirányban fognak kúszni-mászni:))) Onnantól kezd igazán érdekessé (fárasztóbbá) válni a gyermeknevelés, hogy mindenhova elmásznak, olyanba nyúlnak, amit nem szabad, esnek-kelnek, életveszélyessé és egyben fárasztóvá válnak. Amióta a babám elindult, azóta fogytam közel 10 kg-ot, vékonyabb lettem, mint valaha. Nem mártírkodás, de készülj az egésznapos tornaórára.

A 10 hónapos hisztis, rajtamcsüngős baba anyukája

Szia!

Valahogy én is így voltam ezzel. Én is voltam sírós kismama, néha az egész puttonyom tele volt az egésszel. A lányom tudja ég, hogy miért 6 hónapos koráig olyan sírós volt, hogy itt a környéken azt hitték, hogy min. ölöm vagy éheztetem a gyereket. Nagyon elegem volt, hogy nem aludtam, nem tudtam soha a dolgom végére érni, semmire nem volt időm, segítségem nulla, mamák papák, rokonok 250 km-re.

Aztán egyik nap azt mondta elég, ez így nem lesz jó, és átszerveztem a napjaimat. Azóta hihetetlen de mindenre van időm, még napi egy óra netezésre is.

Én tudom, mi a nem alvás, sírás, nyúzottság, de most már én is úgy gondolom, hogy mnden szervezés kérdése. Én pl hajnalban kelek a férjemmel, mire a lányom felkel (7, fél 8 fele) már kész az ebéd, utána együtt teregetünk, mosunk, vasalunk és még este is van, hogy őt ágybadugom, és akkor fejezem be a napi teendőket. Sokkal nyugodtabbak a napjaink, több időm van a picire, ő sem nyöszög annyit (mert a főzést rendszerint végigsírta). Igaz vele most már könnyebb, mert 17 hónapos.

Azért Neked még tényleg most jön a java, a mászni tanulás, járni tanulás még egy gyerekkel is kész életveszély, nemhogy kettővel, vagy hárommal. Mindenesetre minden elismerésem annak aki ikreket nevel (akár kettes, akár hármas) és nem nyafog. Én még csak néhány hónapja jutottam el odáig, hogy azt tudjam mondani, hogy most már belefér még egy gyerek. De azért azt is valljuk be, hogy az ember ha ikrekkel van, rá van kényszerítve, hogy több fele figyeljen.

Szia!

Megmondom őszintén,rendesen felbosszantott a kérdésed!Akinek egy babája van annak már nem lehetnek gondjai?Az már nem is anya és csak ne nyavalyogjon?Az egy gyermekesek élete olyan gördülékeny,mintha nem is lenne a gyerek?Igen,nehezebb 2 gyerekkel,de ettől még nehéz egy babával is.A barátnőm lánya és az én kislányom egyidősek és azt mondja,sosem cserélne velem.Nem beteg a lányom,nem volt hasfájós,egyszerűen csak óriási a társaságigénye.A gyerekorvosom azt mondta,nem irigyel,látva a gyors fejlődését( 6,5 hónaposan már kapaszkodva feláll és lépeget ),mert sejti mennyi energia kell hozzá.Egyedül vagyok vele,több száz km-re a rokonoktól,nincs senki,aki átugrana egy fél órára,hogy ne csak én foglalkozzak vele.A párom katona,csak hétvégente jön haza,egyedül csinálok mindent.És sikerül is mindent megcsinálnom.Ettől még nekem jogom van panaszkodni,hogy bár lenne néha egy fél óra szabadságom,amikor csak lefekszem és nézhetek magam elé.Jogom van azt mondani nap végén,hogy fáradt vagyok.Joggal érzem magam 100%-ig anyának egy babával is!

Szóval engem ne minősítsen senki azért,mert neki ikrei lettek,mert ha Neked született volna egy babád,akkor te járnál abban a cipőben és senkinek sem lenne joga leszólni azért,mert egy mellett is elfáradnál.