Az éjszakai szopiról hogy szoktattátok le a babátokat? Melyik módszer vált be?

Arra gondoltam még,hogy próbáljátok az ágyát máshová tenni ha még ezt nem próbáltátok.Panelban nem jó sarokba tenni.Talán vizéren hartman vonalon alszik,vagy radiátorhoz túl közel.Egyszer átrendeztem az egyik gyerek szobát,és a nagyobbik gyerek nem tudott jól aludni.Máshová kellett tennem az ágyát,de kb 2 hónap után javasolták.Bejött,de ehez is kellet 1 hét mire megszokta.Azóta nem ébred fel.Csak 1 tipp,hátha bejön.

Cumit nem próbáltátok?Vagy nem szeretnéd?

13.5 hós, már mindent megpróbáltunk, mindenféle szakkönyvet is olvastunk, és még most is többször felébred. Nem is gondoltam volna, hogy valakinek ilyen egyszerű, hogy 2-3 perc sírni hagyás után megszokja pár nap után az "átalvást"! Ez is csak azt támasztja alá, hogy az idegrendszer fejlettségétől (is) függ, ami gondolom mindenkinél más. Teljesen normális, ahogy vannak gyerekek, akiknél a mozgásfejlődés vagy más előbbre tart, más meg hátrébb, azért mindenki megtanul felülni, menni...stb.

A darapépet is megpróbáltuk, igaz, vízzel, mert családi allergiahajlam miatt óvatosak vagyunk, talán kicsit tovább alszik utána, 3-4-5 órát. Apa is virrasztott már pár napig, amikor szabadságon volt. Az ágyat is már áttettük, utoljára mellénk, ezzel annyi változott, hogy ahogy reggel meglát, sír, és ugyanúgy felébred. (Azelőtt a szomszéd szobában volt az ágya, ahonnan pont ránk látott, és reggelente gyakran csendben játszott fél-1 órát is!) Valaki írta, hogy a hátát simi..., hát, ő már az elejétől addig sír, míg magamhoz nem ölelem, se cumi, se simi nem használ, és ha ezután nem kap cicit, akkor még tovább, hiába van a kezemben, éjszaka többször éberre sírta magát...stb.

Azért is egyetértek a La Leche Liga címét íróval, mert egészségügyi tanulmányaimból is rémlik valami a vegetatív idegrendszer működéséről, amit hormonok befolyásolnak, tudatosan nem befolyásolható. A mindenféle szoktatásokat mégis meg tudom érteni, mert nem mindegy, hogy egész nap olyanok vagyunk, mint egy "kih.... mosogatórongy", az se jó szerintem a babának. Összegezve: valahogy úgy kell kialakítani, hogy mindkét félnek megfelelő legyen, tehát annyit amennyit tudok, adok magamból, amiben már nagyon a határon vagyok, ott muszáj valamit szoktatni. (Azért az nagyon nem mindegy, hogy 5 percig sír vagy másfél órát, vagyis mennyire sérül a biztonságérzete!) Az elejétől nagyon ellene voltam a velünk alvásnak, mert egészségügyi okok miatt sokat forgolódok, nem éppen kényelmes, ráadásul most már le tud mászni az ágyunkról is, amit nem tudunk falhoz tenni, mától mégis megpróbáljuk a mi ágyunkban.

(A mi esetünkhöz hozzátartozik, hogy más dolgok miatt nem teljesen megszokott, szerintem az epidurális injekció mellékhatása miatt alig volt éber eleinte, nem részletezem, de örültem, ha enni tudott...)

Az elején én is azt gondoltam, hogy jó szoktatás függvénye, és az tuti igaz, hogy minél kisebb, annál könnyebben megszokja az új dolgokat. De ha valamiért nem lehetséges, neki meg erősebb az akarata (ez is gyerekfüggő), akkor csak drasztikusan megy, ami viszont a babának árthat. (Nem gyerekként derül ki ez, majd ha felnőttként ő is úgy látja, akkor elhiszem, hogy harmónikus a gyerek-anya kapcsolat!)

Az apával alvást már az elejétől akartuk, pont amiatt, hogy ne "cicifüggőként" szokja meg a kinti világot, de mint írtam, nálunk másért nem működött ez. Viszont amióta éber, és tudomást szereztem erről a módszerről, úgy csináljuk, hogy a nappaliban szopi lefekvés előtt, majd apával mennek aludni, cumival. Mégis felébredt eddig.

20.52es