Tétel: a sokat kézben lévő babák mozgásfejlődése lassabb. Vélemények, tapasztalatok, érvek?

Napi 6-8 órát hordoztam a lányomat az első hónapokban.

9 hetesen fordult át először oldalról hátra/hasra is, 15 etesen hasról hátra, pár nappal később a másik irányba is.

6 hónapos és 1 hetes volt, amikor kutyázott, majd 3-4 nap múlva mászva elindult (természetesen előtte már kúszott, kb 4,5 hónapos korától). Felállni 8 hónaposan állt fel először, 1-2 héttel később kapaszkodva pár lépést, majd nem egészen 10 hónaposan teljesen egyedül sétált.

Jelen esetben nem vetette vissza a mozgásfejődését semmi, az sem, hogy szorosan hozzám préselve töltötte ébrenlétének jelentős részét. Sőt, meggyőződésem, hogy az, hogy izonyos mozgásformákkal a maguk valójában (járással, oldlazással, hátrálással) függőleges helyzetben találkozik egy baba hordozás vagy kézben levés miatt, csak segít az agyának felfogni, hogyan is működik az egész. Persze nem vagyok szakember, csak a józan paraszti eszem jutott erre.

Hát én a fiamat folyamatosan kézben hordtam..amikor sírt, álmos volt..stb.Nagyon kellettem neki...úgy 4 hónapig.. :-D

Aztán megtanult forogni, kutyázott.Kb 1 hónapja ül, mászik feláll, és már lépeget párat a bútorok mellett.8 hónapos lesz 4-én.Én ezt mindennek mondanám, csak nem lassú mozgásfejlődésnek..pedig tényleg ölbaba volt.

Az én fiam is sokat volt ölben,hasfájás és reflux gyanu miatt.4hónaposan kúszott,5,5hónaposan mászott,6,5 hónaposan felállt,7hónaposan ült és 9,5hónaposan indult el önállóan.

Nálunk nem akadályozta az ölben levés a mozgását.

A hipotézis nem helytálló.

Az én hordozott fiam mindent hamar csinált, pedig sokszor órákat töltött rajtam. A hordozás mozgásfejlődésbeli hasznossága már régóta bizonyított.

Kézben pedig senki sem tudja tartani a gyereket huzamosabb ideig, így ez a kérdés nem is helytálló.

Szerintem, ha egyes természeti népeknél nem jelent akadályt, akkor a mi társadalmunkban élő gyermekeket sem hátráltathatja. Ha minden igaz, vagy az N. Kollár szerkesztette Pszichológia pedagógusoknak c. kötetben, vagy a Cole és Cole által írt Fejlődéslélektan c. kötetben erről tárgyalnak is. Konkrét példát hoznak fel, hogy egyes népi törzseknél a gyermekeket, ha jól emlékszem, 9-10 hónapos korukig szorosan pólyában tartják, ez a hagyomány. Majd mikor kioldják a pólyát, a gyermek mozgása rohamosan fejlődni kezd, és néhány hét alatt teljesen behozza az elmaradását. Ebből kiindulva élek a feltételezéssel, hogy a hordozás sem okozhat elmaradást. Mindazonáltal a mozgásfejlődés, mint olyan, tág fogalom.

(Egyébként csak magamból kiindulva, botrányos a mozgáskoordinációm, ami rossz egyensúlyérzékben, a nem túl jó térérzékelésben nyilvánul meg többek között. Anyukám engem mégsem hordozott anno kenguruban. Hiszen mikor én kicsi voltam, kendő nem volt, csak kenguruban lehetett hordozni. Remélem, hogy a kislányunk ilyen téren nem fog rám hasonlítani. És még valami... Nem tervezem őt hordozni. Lesz két kis husis virgácsa, tud majd tipegni azon, addig meg marad a babakocsi.)

Én csak tapasztalatot tudok írni...

Én annak idején (elmesélés alapján) kézbe voltam kapatva, egy éves elmúltam, mire elindultam. Az öcsém 4kg 60 dekával született, így nagyon hamar leállt mindenki a gyerek felkapkodásával...:D 9 hónaposan már segítség nélkül járt, méghozzá stabilan. Hozzáteszem, az öcsém testileg mindig is kicsit túlfejlett volt (ennek megfelelően a beszédet jól elhúzta 3 éves koráig...:)). Szerintem gyereke válogatja egyébként. A mi példánk igazolja az elméleted, de ha általánosságban vesszük, szerintem nincs sok összefüggés.