Akinek nyafogós a babája, annál mindig családi problémák/stressz/ideges anya áll a háttérben?

A lányom érzékenyebb tipus, katasztrofális alvó, minden frontot/szeles vagy havas időt stb megérez pedig már 5 éves és igen, mondhatni, hogy kisebb a tűrőképessége minden téren . A fiam ellenben egy nyugis pasi, fát vághatsz a hátán azon sem húzza fel magát.

pedig ugyanaz az anyjuk :) szóval szerintem leginkább a gyerek alaphabitusán múlik, persze vannak esetek, amikor nyilván belejátszik a szülő idegállapota, vagy bizonytalansága stb, de mondjuk testvéreknél kevésbé egyértelmű hogy ez állna a háttérben.

Ellenkező oldal vagyok.

A fiam 8 hónapos, születésétől ezidáig álombaba, mosolygós, érdeklődő, nem nyafogós, nem sírós, elvan magában is.

Én viszont magánéleti és pénzügyi gondok miatt egy idegbeteg hárpia vagyok (túlzások nélkül).

Tehát nem biztos, hogy a kettő összefügg.

1. gyerekem finoman szólva is idegbajos. Meg is kaptam, hogy tuti, hogy én vagyok az oka.

Erre született még két nyugi, mosoly, szófogadó gyerekem, akik alig sírnak, nem hisztériáznak, nem követelőznek.

Én nem változtam, csak talán türelmetlenebb lettem, mégis a két kisebb álomgyerek.

3. vagyok.

1. terhességemmel semmi gond nem volt- idegbajos a kisfiúnk, mint írtam

2. terhességemnél rossz eredmények jöttek ki, 1:35down, rossz afp,..... maga volt a pokol lelkileg, fizikailag- ő a legaranyosabb, legtündéribb kislány, akit láttam, 2,5 éves, dackorszak alig-alig van, szabálykövető, kiegyensúlyozott, akkor sír, ha a nagy bántja.....

3. terhességem semmi extra: jó természetű kisfiú, bár rendkívül mozgékony.