Amikor hazamentetek a kórházból pihentetek vagy egyből csináltátok a házimunkát? (Az első napra gondolok. )

a férjem gyönyörû renddel várt. lefeküdtem,aludtam egy kicsit, mert a kórházban egyátalán nem tudtam. mire felébredtem finom vacsora várt. utána én mosogattam. 2 hétig volt itthon a férjem, ő volt a segítség.

Nem, anyukám itt volt velünk két hetet. Minden házimunkát Ő csinált. Nekem a babával kellett csak foglalkoznom. NAgyon nagy segítség volt édesanyám.

Amint hazaértünk, megszoptattam a kislányom, letettem aludni és mentem a konyhába. Halomban állt a mosatlan, amit a párom a 3 nap alatt otthagyott. Aztán kipakoltam a kórházi csomagokat, beindítottam egy mosást, megszoptattam a lányomat, majd felporszívóztam a nappalit és összeszedtem a szemetet. Persze fáradt voltam, meg meg is voltam fázva, de a párom sokkal betegebb volt, mint én, és tényleg nagyon nagy kupi volt. Ételt szerencsére anyósom küldött, így csak másnap kellett főznöm. Ha nem lett volna olyan hatalmas rendetlenség, akkor valószínűleg lefeküdtem volna aludni.

Anyukam tobb hetig itt volt, ferjemmel mindent megcsinaltak, anyosom is segitett, igy pihenhettem, aminek orulok.

Az első egy-két hétben szinte mindent férjem csinált, én talpra állni is alig tudtam. Állva nem tudtam kiegyenesedni napokig, annyira fájt a gátam (szanaszét szakadtam, nehezen gyógyultam). És rettenetesen fáradt voltam, sok vért vesztettem. Utána meg a közel non stop szoptatás akadályozott mindenben. Most már, ha a fiam hajlandó a kiságyában is aludni, és nem csak a kezemben, akkor csinálom, amit tudok - de még mindig nagy szükségem van segítségre. Nem így terveztem, de nem számoltam azzal, hogy ennyire problémás lesz a gyermekágy (elég sokat kellett orvosokhoz rohangálnom olyan tünetekkel, amikről eddig kb. nem is hallottak). Tegnap volt egy hónapos a baba.