Van köztetek olyan, vagy ismertek olyat aki azért nem mert második gyereket vállalni, mert attól félt, hogy nem tudja majd annyira szeretni mint az elsőt?

Hallottam én is ilyet, bennem is motoszkált hasonló gondolat, hogy mi lesz. De szerencsére a szeretet úgy osztható, hogy közben a másiknak nem jut kevesebb...

Ez valahogy nem hasonlítható a párkapcsolatban érzett szerelemhez.

Nem, ilyet konkrétan nem ismerek. Olyat igen, ahol azért nem vállalnak harmadik babát a két kisfiú mellé, mert határozottan kislányt szeretnének, ellenben 50%, hogy fiú lesz (ugyanennyi, hogy lány). De mondták, hogy három fiút már nem szeretnének, mert az a kettő is nagyon nehéz természet. Úgy gondolják konkrétan, hogy mivel a harmadik fiút nem fogadnák olyan nagy lelkesedéssel, inkább nem is vállalnak.

Nálunk most jön az első kislány, és bevallom, nem félnék, hogyha a második is az lenne, azonban számomra még minden új, nem tudom, hogy fogok érzelmileg viszonyulni ahhoz, hogy kistesó legyen. Jelenleg az örökmozgó kislányunk a minden. :)

A kérdésed és a példád nem ugyanaz. Aki azért nem vállal, mert attól fél, hogy nem szereti annyira, az teljesen más, mintha a 2 gyereke közt tesz különbséget valaki.

De én most csak a kérdésre reagálnék. A lányommal nagyon szoros a kapcsolatunk, de mindig is szerettünk volna kistestvért, ő is. Sajnos elég sokat váratott magára, de amikor terhes lettem, bennem is felmerült, hogy mi lesz, ha nem tudom majd szeretni annyira, mint a lányomat...nagyon rossz érzés volt, de csak egy érzés, ami nyomtalanul elmúlt, amikor megszületett a fiam. De hidd el, teljesen valóságos félelem volt ez. El tudom képzelni, hogy lehet ez valakinél annyira erős, hogy inkább nem vállal másodikat, főleg ha még hall is olyat, hogy valaki nem szereti annyira a másodszülöttjét. Szerintem aki ezzel így van, ott valami probléma van, amit kivetít a gyerekre, nem tudatosan. Lehet akármilyen idétlen, rossz, buta, problémás, attól még az enyém és igenis imádom. Talán azt fogalmazzák meg rosszul, hogy az egyik könnyebben kezelhető esetleg, a másik meg nehezebben...

Amikor beszéltem erről az érzésről a barátnőmmel, aki akkor már kétgyerekes anyuka volt, amikor és vártam a másodikat, azt mondta, hogy nem kell megosztani a szeretetet, mert sokszorozódik. Hidd el, hogy ez így van!:) Főleg, ha gondolkodsz ezen már most, akkor nem vagy veszélyben.

Nekem apósom mondogatja, hogy ha lesz második meg harmadik unokája, akkor is az elsőt fogja a legjobban szeretni, mert olyan tündéri. Most 8 hónapos.

Nekem sem és a férjemnek sincs tesója, ellenben neki van három unokatesója, akik fiatalabbak valamennyivel, mint ő és kis korukban együtt játszottak. Nekem unokatesóm sincs, illetve van egy, de tíz éve nem láttam. Szóval mi szeretnénk három gyereket és szerintem ugyanannyira fogjuk őket szeretni, mint az elsőt, csak máshogy, más miért. Egyébként meg a két gyerek kétszeres szeretetet ad vissza neked, így még jobban fogod őket szeretni! ;)

Én sem akartam ezmiatt 2. babát ezidáig.... Sőt még a terhességem alatt is többször elfogott egy érzés,hogy nem tudom elképzelni,hogy őt is majd úgyfogom szeretni mint a fiamat és , hogy minek kellett nekem 2 gyerek... Aztán mikor megszületett a kislányom lett a mindenem, sőt... még attól tartottam, h mi lesz igy a fiammal most? 2-3 hét alatt rendeződtek bennem a dolgok és azt mondhatom, hogy mindakettőt egyformán szeretem! Pedig előtte ezt el sem tudtam képzelni, hogy ilyen van...

6,5 éves kisfiú és 5 hetes kisbaba anyucija