Mi történt a kislányommal?

Én mindig elrontom... nem tudom az arany középutat betartani. Ha nem jön a foga és nem beteg, hagyom sírni, de csak ha hisztizik. Ha kétségebesetten mondogatja, hogy aja, aja, akkor nincs szívem hagyni és bemegyek és akkor együtt alszunk el. Másnap szintén, harmadnaop szintén. Aztán ha elmőlik a fájdalom, akkor már természetes neki, hogy anya ott van és ha kimegyek, sír, ordít. Szóval nehéz betartani a következetességet.

Én sosem hagyom sírni, mert azt vallom, hogy nem spártai katonát, hanem érezni, szeretni tudó embert szeretnék nevvelni és ehhez elengedhetetlen a kiskorban begyűjtött szeretet. De ettől a lányom nekem is rapszódikusan alszik. Tegnap előtt átaludta az éjszakát (ami nagyon ritka), tegnap éjjel viszont 2 óránként kelt. Vannak időszakok, amikor jobban szoronganak fogzás nélkül is. Kitartás. Szerintem vedd fel ha sír és bíztasd magad, hogy előbb-utóbb elmúlik ez a korszak és nyugodt éjszakák jönnek. Sok sikert!

Az én lányom is éjjel kel sírva... Jön a foga! Én mindng felveszem, ringatom, bár tudom, hogy így elrontom, de ez van! Szeretem! Ja, és egy éves!