A 2. gyereket is lehet úgy szeretni?

Ugyanúgy megszereted, mint az elsőt. Nem mindenkinél jön rögtön ez az érzés. Majd kijön, megismered, megszereted. Attól nem lesz jobb anya valaki, hogy már a terhessege idején is csak sírva tud beszélni a babájról a nagy szeretet miatt. Ez abszolut személyiségfüggő dolog. A második terhességem alatt folyton azon aggódtam, hogy a kisfiam majd megsinyli a kistesó érkezését, aztán mikor megszületett, akkor is az jart az eszembe, hogy a nagy jól van e. Most mind a kettő itt van, imádjuk egymást!

Én az első babámmal vagyok terhes, de bevallom a 3. trimeszterig nem nagyon éreztem, hogy itt van, persze próbáltam gondolatban kötődni hozzá. Most, hogy mindjárt megszületik már imádom.

A lányommal nagyon jó a kapcsolatunk, nagyon szeretem, ő volt mindig a szemem fénye. Ugyanígy nem tudtam elképzelni, hogy ezt az érzést meg tudnám osztani egy másik gyerek felé. Amikor a fiam megszületett, rájöttem, hogy ez hülyeség. Nem kell megosztani, neki is lesz ugyanannyi, mert sokszorozódik, nem kell elvenni sehonnan. Hidd el, így lesz.

nálam fordítva volt. megszületett a kicsi és a nagy már nem érdekelt annyira. tök bűntudatom volt emiatt, de hála istennek hamar elmúlt. szeretni fogod mind a kettőt :)