Számotokra a baba az első?

Hát nekem bizony a párom az első. Ha Ő nem lenne, lányunk sem lenne. Persze hogy mindene meglegyen a lányunknak, az elsődleges, minden alapvető és nem luxus. Nem tartom előbbre a baba luxus igényeit,mint a mi alapvető igényeinket.

Én sajnos beleestem abba hibába, hogy kisfiam születése után minden pillanatomat, szeretetem, figyelmem, energiám csak neki szenteltem. sajnos be kell vallanom szégyenszemre, hogy elhanyagoltam a férjem. :( És ezt ő is a szemembe mondta, hogy amióta itt a pici, csak ő vele foglalkozom, minden szeretetem felé irányul, míg őt (férjem) elhanyagolom. Ahogy magamat is. Most már csak anya vagyok, ő meg apa...ahogy egy korábbi hozzászóló említette. Tudom, hogy ez így nem mehet, mert rossz vége lesz, de egyszerűen nem tudok változtatni, pedig nagyon szeretnék, de nincs hozzá elég energiám. :( aba rengeteg foglalkozást igényel, ami marad az a házimunka. Segítség semmi, és mindezért csak a babától kapok "cserébe" szeretet. Más is volt így....? Imádom a párom ettől függetlenül, csak, most a gyerkőc az első...

Imádom a férjem, nem hanyagolom el, mindig figyeltem erre de a lányunk az első! Méghozzá azért mert egy pici baba csak rám számíthat és azért vállaltam érte a felelősséget hogy ami tőlem telik azt megkapja / nem anyagiakra gondoltam/. Meg kell találni az egyensúlyt, az arany közép utat, de amíg a gyerek még kisbaba addig az a normális szerintem is hogy ő az első. Bár lehet hogy nem egyre gondolunk, mert most én olyanokra gondolok, mint pl. ha éhes a lányom akkor egyértelműen neki adok először enni nem a páromnak meg ilyenek. Vagy nem ezekre a dolgokra gondoltál?

Nálunk pont a férjem mondogatta még a terhességem alatt,hogy neki mindig én leszek az első és a a legfontosabb-mert belőlem csak egy van és (kissé morbid),de gyerekünk meg lehet sok,szóval mondta ő ezt anno.Most meg csak a baba,én vagyok a második és nagyon-nagyon rosszul esik.Nem féltékeny vagyok,ne értsetek félre,csak bánt,hogy ő már csak az anyát látja bennem.

Kedves kérdező fantasztikus szegénységi bizonyítványt állítottál ki magadról. Igen művelten és kulturáltan tudsz beszélni. Gratulálok.

Én voltam gyerek is, gyerekem is van. És bizony állíthatom, hogy egyátalán nem a gyerek az a lény aki önzetlenül szeret. Na jó, lehet, hogy pár hónapos korában még igen, mert akkor nem is tudja, mi az a önzőség. De utána... Az emberi lények nem tökéletesek. Nekem is a férjem a legfontaosabb. Ha úgy vesszük ez a szeretet sokkal önzetlenebb, mert őt én választottam, ő engem. A gyereket viszont nem, őt "muszáj szeretni" mert ő a gyerekem. A férjemet viszont nem, és mégis úgy szeretem mint senki mást. Lehet hogy most azért én is rossz anya leszek, de sosem fogom elhanyagolni a férjemet. Persze ez nem azt jelenti, hogy ha én szuexelek a férjemmel akkor nem érdekel hogy a gyerek ordít. De sosem ő lesz itthon a kiskirály, aki körül forog az élet, akinek minden óhaja teljesítve van és akihez mindenki alkalmazkodik. Sosem lesz bűntudatom, hogy nagymamára hagyom pár órára hogy a férjemmel lehessek, vagy hogy vannak szabályok és nem minden úgy van ahogy ő akarja. Érdekes módon a kislányom is sokkal nyugodtabb, mivel van két nyugodt, boldog szülője.

Az utolsónak teljesen igaza van.

Én nem tudok rangsort felállítani. Első helyen van a férjem, a kisfiam, de nem tudnék élni anyukám és a húgom nélkül sem. Igyekszem mindenkire időt szakítani, mindenkire odafigyelni, persze most a babánkkal foglalkozom legtöbbet, mert még pici. De nem fogok sírva fakadni, ha majd 3-4 évesen letörli a puszimat. :-))