Mit kellen egy 15-16 hónapossal játszani?

Kislányom imádja a gyurmázást: só-liszt gyurmából készítek neki mindig frisset, ebbe ha belekóstol sincs baj

Rajzolni mi is szeretünk, ceruzát és krétát (aszfalt) használunk.

Nagyon szeret legózni, építeni annyira nem megy még, de szétszedegetni imádja

Most vettem neki ilyen 'füles' labdát, ezen ugrál (persze segítséggel) és nagyokat kacag közben

Mondókázunk is, és egy.két dolgot már utánoz belőle

Nagyon szeret babázni, és mivel pocakban a tesó, néha pelenkázzuk, etetjük is közösen -talán így is felkészítem a kistesó érkezésére.

A mesekönyvből ha olvasok fel, akkor meg-megállok, és a képen megkerestetek vele egy-egy dolgot, amit már ismer. Néha meg kiegészítem olyannal is amit még nem gyakoroltunk.

Szerintem minden amit játszol vele, az fejleszti. Anno egy évesen adtam a kezébe fakanalat, meg egy kis lábast, 1 hónap sem telt el és már utánozta, ahogy főzőcskézek, kóstolgatok...

2.-nak: nagyon jó, hogy így tudtok játszani a kislányoddal, de most már kezdem látni/elhinni, hogy nem igaz, hogy a babák-kisgyerekek egyformák, és csak később alakul ki bennük, nagy részben a környezet hatására-megfigyelésére-tanítására a kisfiús/kislányos viselkedés. Azt látom, hogy a kislányokkal sokkal jobban lehet játszani, nem törnek-zúznak-dobálnak-öntenek-csapkodnak-vadulnak.

A mi kisfiúnk elmúlt 2 éves, szerintem jó kisgyerek, még sem lehet leülni vele gyúrmázni (hosszabb időre főleg nem), mert végül megkóstolná, eldobálná, rajzolni szeret pár percig, utána már megy a rajz az asztalra, falra, magára. Plüss állatokkal a játék sem köti le 10 percnél több időre. Könyvolvasás is csak pár perc, abból is csak a babakönyvek, mert a többit elszakítja végül (érdekes fizikai kísérletként figyeli hogy szakad a lap:) Nekem is lelkiismeretfurdalásom van, mert jön a kistesó, nem vagyok túl mozgékony és ő meg sétálni szeretne (fél éve már kocsi nélkül), de közben mindent felszedni az utcán, köveket dobálni az egyik kiválasztott "szerencsés" szomszéd postaládájába, nyitogatni a kapukat, a kisboltba bemenni és pakolni a polcokat, stb. Szóval nagyon kellene neki most már az aktív játék, de én most nem nagyon tudok ebben részt venni. Hasonló korú társaság is jó lenne, de az sincs, játszóház szintén nincs nálunk, nagyszülők messze. Azt hiszem csak az idő tudja ezt megoldani, hogy kicsit türelmesebben üljön le a játékokhoz és az utcára is sétálni menjünk, ne mindent összefogdosni, meg a szomszédok kerítéseit rángatni (mert az olyan jópofa, hogy hogy zörög a kerítés:)

Első vagyok!

Azt hidtem, hogy csak az én kisfiam ilyen "vad". Mert megcibálni, megharapni most a legjobb dolog, engem. Persze utána megpuszil és jópofán rám vigyarog. Eddig olyan szépen evett az etetőszékében, persze csak ugy ha valamivel közben szórakoztattam. Mostmár az sem elég bele sem hajlandó ülni és enni sem akar a korábban jó evő kisfiam. Tegnap a dokinak mondtam, hogy ki van fordulva a gyerek és olyan kis "agresszív". Err a doki , hogy nem szereti ha ezt mondják egy kisgyerekre. De nekem most akkor is olyan kis kezelhetetlen lett.

Itt van elég sok gyerek tudna játszani velük de ott tartunk, hogy a nagyobbak is félnek töle. Mert mindenkinek odacsap és mindent elvesz tölük. Hiába magyarázom , hogy ezt nem szabad és szépen nyuljon hozzájuk. Mintha magmmal beszélgetnék.

4.vagyok/ nem a világ összes kisfiúja "vad" és nem a világ összes kislánya "szelíd" (akármit értünk a szavak alatt), de ha általánosítunk, akkor még is így gyakoribb. Plusz mostanában ezt figyeltem meg körülöttünk, és rokonokkal, barátokkal beszélgetve.

A harapás nálunk is előfordul huncutságként és jókedvében, és én sem örülök neki.

Nálunk 1 éves kora óta nincs etetőszék, mert kimászott belőle.

Én meg a szelíd kisfiuk táborát, 3is van belőle otthon.

A legkisebb 16hónapos- és neki a fő játéka, ha a két nagyobbik tesó játszik vele (3 és 5évesek)- kergetőznek, másznak, dumálnak egymásnak- elbujnak, csuszdáznak, és rengeteget autóznak.

EGyedül duplo legozni is szeret- szétszedegetni az összerakott legókat, de már próbálja egybe is rakni őket.

nagyon szereti, ha a kezébe adok egy labdát, és eldobálja, gurigázunk, vagy ő megy utána és újra eldobja. Szeret rajzolgatni, kezd formabedobálóssal játszani- még inkább kiszedi, de már párat be is tud rakni- ismerkedik a formákkal.

Autókat járműveket tolgatunk, mindent aminek kereke van- sőt a kedvence aminek madzagja van, és huzgálja- visz vele dolgokat.

szeret zenét hallgatni és táncolni

könyveket lapozgatni

hirtelen ennyi jutott az eszembe.

:O)

Én csak annyit mondhatok, szerintem az hogy milyenek a gyermekek szerintem a szüleiktől is függ. Ha kiegyensúlyozott nyugodt környezetben van, és ezt is látja, pozitív energiákat érez maga körül, ugyanakkor nincs elkényeztetve, apró kora óta terelgetik a helyes úton akkor nem lesz "vad". Persze ez nem egyenlő az ingerszegény környezettel. Ugyanakkor ha ennek ellenkezőjét, vagy feszültséget, stb tapasztal, túl sok ingert maga körül, jogos, hogy vadóc lesz. Ez persze csak egy vélemény. De azt tapasztalom, hogy ez fontos kulcsa a dolgoknak. A személyiségünk születésünk óta a miénk, de a szocializáció során folyamatosan formálódik már néhány hónapos korunktól.

Egy babysitter:)