Kinek van még ilyen babája? Hogy bírjátok/bírtátok?

:) Mintha az én gondolataim, érzéseim, gyerekem tulajdonságait írta volna le a cikk szerzője. :):)

Hogy? Várakozással teli, hogy majd egyszer "leereszt" egy kissé, de most 4 éves, és semmi jele ennek :)

Nekem a kisfiam ilyen. Az első hónalokat gyakorlatilag, mint sziámi ikrem, rajtam töltötte. Vagy sírt torka szakadtából. Aludni? Höhö. Nekem is új volt a helyzet, meg hát ugye "nem erről volt szó" gyerekvállalás címén, szóval sokszor kiborultam. Persze mostanság is előfordul. Főleg a (nem) alvása miatt, ami, ha lehet, csak rosszabbodott, éjjel min. 4-5x ébred, altatása sokszor kabaré (a kívűlállóknak, nekünk több órás tortúra). Most annyiból jobb a helyzet, hogy kicsit jobban el tud lenni egyedül, bár figyelnem kell, hogy gyakran váltsak vele pozíciót, játékot az unalom ellen, de ne kezdjen túlpörögni. Közben meg lássam el azt a minimális háztartást, amiből már képtelenség engedni.

Ami a legrosszabb a kialvatlanság mellett, a többi ember véleménye - tudom, le kell sz@rni, de engem fusztrál nagyon. Mert én tudom, hogy vannak ilyen babák, nem én rontottam el (hisz már 2 naposan órákat bolyongtam vele a kórházi folyosón, hogy aludjon, hogy ne ordítson), ő ilyen temparamentumú, el kell fogadni, de a többség nem informált ilyen téren, csak ítélkezik. Megteszek mindent, de hát első baba, biztos elkapattam. Vagy pont hogy nem foglalkozok vele, azért ilyen. Még jó, hogy a védőnőm megismertette velem a többemberes baba fogalmát, különben tényleg magam alatt lennék. De bízok benne, hogy egyre jobb lesz a helyzet, márcsak a tapasztalataim miatt is. Ja és a mosolya, vigyora kacagása tényleg imádni való! :)