Akinek nagyon anyás volt a babája, mikorra nőtte ki?
Kisfiam 10 hónapos. Semmit nem lehet tőle csinálni. Ha ébren van, vagy értem sír, vagy kapaszkodik a lábamba. Otthagyni valakinél nem lehet. Rajtam kívül az apja kezében van még el. Egyszerűen már sok. Nem haladok a munkával, nagyobbik fiammal nem tudok foglalkozni. Vele is mindent így csináltam, de ő nem igényelt ennyire engem. Ráadásul a kicsi éjjel is csak mellettem alszik, hiába pakolom a kiságyába, ott nem jó neki. Kezdetektől próbáltam mindkettőt az önálló játékra is szoktatni, a nagyobbnál sikerült is úgy-ahogy, de most? Nem szeparációs szorongás, mert korábban is így volt.
Hány éves korra számíthatok javulásra szerintetek?
válasza:Szia!
Nekem lányom van,de már engem is kikészít néha.A ház,udvar szalad,mert semmit nem tudok nélküle csinálni.9hónapos most,eddig minden rendben volt,de egy hónapja maga a pokol az életem:)nemsokára elindul egyedül is,és akkor könnyebb lesz remélem.Kitartás Anyuka Neked is:)
válasza:Szia! Kislányom 16 hónapos! ,,Sajnos" még most is nagyon anyás! :)
Önállóan megy,de mindig rángat,hogy menjek mögötte,vagy nézzem játék közben! Szóval nagyon lassan megy a főzés!:)
Mindig is ilyen anyás volt,mist is,ha a nagyira hogyom 10 percig már ordít is,hogy annnnnyaa!! Na meg amúgy is a közelében kell lennem mindig,mert nagyon eleven,mindenbe benne van!:)
válasza:Ó, mi csak "Matricának" hívtuk... asszem ez sok mindent elárul.
Most 5 éves és még mindig nagyon-nagyon anyás. Nem abban az értelemben mint anno, hogy egyfolytában rám lenne tapadva, mert önálló, okos nagylány, nagyon jó a probléma-megoldó képessége, képes jól elfoglalni magát stb. Hanem rettentő bújós/fizikai kontaktus-függő maradt, ha zaklatott vagy fáradt, vagy csak tudattalanul is de megerősítésre vagy átmeneti feltöltődésre vágyik, akkor azonnal jön és ölelget, simogat, mászik rám.
Ami az érzelmi leválást illeti, fokozatosan próbáltam segíteni neki ebben, mindig picit hosszabb ideig nem tudtam aktívan részt venni az adott tevékenységben pl ("mindjárt de még ezt befejezem" stb), utána viszont teljes osztatlan figyelem járt neki. Ugyanígy rászoktattam arra is, hogy jelen vagyok de nem vele foglalkozom 100%-osan és ez ne legyen baj, pl elmatatott mellettem és "főzőcskézett" míg én az ebédet csináltam stb. Játszótérre, közösségbe napi rendszerességgel járt, egyre bátrabban állt ki magáért, 3 éves kora körül pedig már a korosztályos társaságokban egyértelműen vezéregyéniség lett. Az oviban is... a beszoktatás is nagyjából zökkenőmentes volt, persze fokozottabban igényelt akkoriban engem itthon, de érzelmileg nem sínylette meg végül.
Az öccse egészen más kategória, mindenféle trükközés és tudatos ráhatás nélkül is tökjól elvolt nélkülem is egészen kicsi kora óta (kivéve a szep szorongós időszakot, de az is enyhébb volt) Néha persze jön és bújik ő is, de kb huszadannyit, mint a nővére.
Szóval akkor nem vagyok egyedül ezzel. :-(
Furcsa, mert részint nagyon jó, hogy én vagyok neki a Minden, de nagyon, de nagyon szeretnék már egy 5 perc pihit.
Az az egy szerencsém van, hogy nagyon érdekli a nagytesó, és van néha olyan hogy azzal van el, hogy a bátyust nézi.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!