Mit lehet tenni egy ilyen helyzetben? Ti hogy döntenétek? (Név-kérdés)
Férjemmel két nagylányunk van (17 és 13 évesek), most várjuk a harmadik gyermekünket, aki, ha minden igaz, kisfiú lesz. Az egész család nagy örömmel várja, viszont nagy vita és sok-sok összetűzés alakult ki köztünk, ugyanis még gimnazista koromban elterveztem, hogy ha egyszer fiam lesz, az első nagy szerelmemről szeretném elnevezni. Amikor a lányainkat vártuk, fel sem merült ez a kérdés, mert a terhesség elejétől kezdve csak lánynevünk volt, fiúnevekben nem is gondolkodtunk. Mindkét lányunk elég gyakori nevet kapott, így ebből nem is volt „gond” (Annának és Emmának hívják őket). Amikor viszont várandós lettem és kiderült, hogy kisfiunk lesz, elkezdtünk gondolkozni a férjemmel, hogy milyen név lenne az, ami mindkettőnknek tetszik és illik is a vezetéknévhez. Megemlítettem neki az első nagy szerelmem nevét, és bár először nagyon ódzkodott (annyira ritka név, hogy rajta kívül nem is ismerek és nem is hallottam soha ilyen nevű emberről), de aztán idővel ő is hozzászokott és megtetszett neki is. Aztán egy családi ebéd alkalmával előkerültek a régi képek, a régi történetek, és felidéztük azokat a szép gimnazista éveket, amikor halálosan bele voltam zúgva ebbe a fiúba (sok iskolatársammal együtt), de ő persze ügyet sem vetett ránk. A férjem, amint meghallotta, hogy a kisfiunkat utána szeretném elnevezni (előtte nem beszéltem neki arról, hogy ő volt az első szerelmem), olyan féltékenységi-rohamot (vagy nem is tudom, mihez hasonlíthatnám) kapott, hogy azóta meg van sértődve, és többször is a fejemhez vágta, hogy „ha ennyire mély nyomot hagyott benned, hogy még a gyerekünket is róla akarod elnevezni, akkor miért nem neki szültél gyereket?” és hasonlók. Annyi, de annyi kompromisszumot kötöttem már vele életemben, hogy lehet, hogy gyerekesen és önzően hangzik, de ebből nem szívesen engednék. Viszont tudom, hogy nem fogom sokáig bírni és én leszek az, aki megint majd beadja a derekát, mert nem szeretném, hogy egy ilyen pitiáner dolog miatt veszekedjünk, hogy emiatt ne érezzük jól magunkat.
Ti mit mondotok? Mit csinálnátok hasonló szituációban? (A férjem a második névről hallani sem akar, mert szerinte csak azok a szülők adnak két nevet a gyereknek, akik olyan „szerencsétlenek”, hogy még ebben sem tudnak dönteni - csak éppen azt nem veszi észre, hogy mi is éppen ilyen „szerencsétlenek” vagyunk.) A békesség kedvéért inkább hagynátok, hogy ő válasszon egy másik nevet, vagy lennétek olyan „önzőek”, hogy a 14 éves korotok óta legjobban tetsző nevet adnátok a fiatoknak?
Èn hagynám,hogy válaszon egy másik nevet ami nekem is tetszik,mert lehet sokáig a másik pasihoz kötnè!
De me az a nèv,most már nagyon èrdekel! Elárulod???
Szia!
Így ismeretlenként a nevet lehet tudni?
Nem árulja el csak priviben. Szerintem is nagyon szép név, de hát nem lehet mit tenni, a férj érzelmi viharai miatt le kell róla mondani sajna. Tökre megértem, én is nagyon sajnálom, hogy nem lesz Olivér a fiam, ha majd lesz egy!
Remélem sikerült azóta megegyezni! ;)
Sziasztok! :) Ezúton szeretném megköszönni a sok hozzászólást, a segítségeteket! Valóban, aki kíváncsi volt rá, privátban elküldtem a nevet, ide viszont továbbra sem szeretném kiírni.
A férjemmel végül - hosszú küzdelmek után - sikerült megegyeznünk, és a kusfiunk egy olyan bevet fog kapni, ami mindkettőnktől teljesen független. És ez a név lett az András. :)
Köszönöm még egyszer mindenkinek! :)
Szerintem az András nagyon szép vén. Kisgyereknek is aranyos, felnőttként meg elég férfias is.
Szerintem jól tetted, hogy nem erőlteted a másikat.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!