Egy nagyon nehéz választási helyzetben mit tennétek? Gyerekvállalás mellett döntenétek v elvetetnétek?

Én csak azt tudom írni,hogy ha elveteted,lehet többé nem is esel teherbe!

Ha megtartod,nehéz nevelni,abba kell hagyni a sulit is talán...stb

Válság???Mindenkit elért,minket is,de mégis azon vagyunk,hogy legyen egy 3-ik babánk.

Mi ténylge nem ismerünk téged,nem ismerjük a környezeted.Mérlegelj,pároddal akár többször is beszéljetek róla!Ketten voltatok ott mikor baba megfogant,ha ti úgy döntötök,hogy "megtartjátok",és csak azt tudom kívánni,hogy sok sikert!

Ha olyan suliban jársz,azt lehet később is be tudod fejezni--bár pici baba mellett nehezebb.

Ha párod dolgozik,és aránylag jól keres,arra még rájönne az a pénz amit Te kapnál,bár az nem igazán sok:(

A DÖNTÉS A TE KEZEDBEN VAN!!!!

A szüleid biztosan melléd fognak állni! Én már ahogy olvastalak levettem belőled, hogy szeretnek a szüleid és igazából bármire képesek lennének érted, te szeretetben nőttél fel. Szerintem teljes mértékben melléd állnának. Én megkérdeztem az anyukámat, hogy mit tenne, ha ebben a pillanatban (16) azt mondanám, hogy terhes vagyok ő már több babát is elvetetett, de megmondta, ha én meg akarom tartani természetesen mellém álna és segítene, de biztos, hogy megpróbálna lebeszélni róla. Téged is megpróbál lebeszélni róla, de végül akárhogy is döntesz melletted állnának! A többi rokon pedig azt gondol amit akar!

Az én véleményem szerint tartsd meg. Én sem lennék soha képes megölni egy kis babát, talán így akarta Isten! Tudod a dolgok okkal történnek.. És ha elmondtad a szüleidnek minden sokkal könnyebb lesz, de igyekezz a választással mert ha mégis a vetetésnél döntesz annál jobb minél kisebb.

Szia!

Nálam a múlt : 18 évesen teherbe estem. Nem vetettem el, meg sem fordult a fejemben. Pedig akkor nem válság, hanem rendszerváltás volt, még bizonytalanabbak voltak a dolgok, mint most. Szerencsém volt, a szüleim mellettem álltak, meg sem próbáltak befolyásolni. A babám apja vállalta őt, örült neki. Az érettségi vizsgán már félidős voltam, szerencsémre még nem látszott, nem kellett magyarázkodnom. Közben megszereztem a jogosítványt is. Szóval elmondhatom, hogy az én lányomnak már a születése előtt megvolt az érettségije és a jogsija. :) Ügyesen találtam magamnak munkahelyet, mire megtudták, hogy babám lesz, már késő volt. Így kaptam gyed-et, gyest. Nem tudom, mások mit gondoltak rólam, sosem érdekelt.

A jelen : a lányom most főiskolás, az apjától tíz éve elváltam.

DE SOHA, EGYETLEN PILLANATRA SEM BÁNTAM MEG, HOGY MEGSZÜLTEM ŐT.

Ha te nem akarod az abortuszt, nem kényszeríthetnek rá. Valamilyen megoldás mindig van. Nem vagyok vallásos, nem gondolom, hogy valamilyen céllal érkezett hozzátok az a csöppség, de talán megtalálja majd a célját, ha adsz neki lehetőséget.

Abortusszal kapcsolatban nincs tapasztalatom, nekem egy spontán vetélésem volt 8 hetesen nemrég. De szerintem nem a fizikai fájdalom a legrosszabb, hanem a tudat, hogy az ember a saját gyermekét öleti meg. Ezzel nagyon nehéz lehet együtt élni.

Megértem, hogy bizonytalanok vagytok, de azt tudnod kell, olyan helyzet, hogy minden tökéletes, kész, soha nem lesz. Szerintem sosem őrültség a gyerekvállalás. :)

Nekem júliusban volt abortuszom, a 19. héten... beteg volt a kislányom...

Ha tehettem volna, a fél karomat adom, hogy veséje legyen, de az élet nem így hozta. Minden nap eszembe jut és most is sírok, ha arra gondolok, hogy 2 hét múlva szülnék...

Ha kis esélyt is látsz, hogy felneveld és szeresd, tartsd meg.

Valamiért téged választott egy kis angyal, légy büszke rá, és ne érdekeljen, hogy ki mit gondol, de tényleg.

Kívánom, hogy jó döntést hozz!

Ha akarsz még beszélgetni, írj privit is nyugodtan.

E.