Az enyém 13 ugyanazt éreztem amit te mondjuk csak akkor amikor még csak pár hónapos volt.A folytonos mindennap ugyanazt ugyanabban az időben csinálást,és főleg az éjszakai keléseket nem birtam.Sokszor ültem a szobájában órákon keresztül nem akart elaludni,én meg azon gondolkoztam (a kimerültségtől, a fáradtságtól)hogy bár szeretem a lányom mégis visszacsinálnám.
Aztán teltek a hónapok és már nem zavart semmi.Mondjuk elég hamar átaludta az éjszakát,igy fáradt sem voltam már annyira mint az elején.
Mostmár az életem és imádom és visszagondolva hogy mennyire ki voltam borulva az elején szégyelem magam:(
Viszont időm az mindig volt mindenre mert ugy alakitottam,csak az éjszakai keléseket nem birtam.
2009. okt. 13. 13:39
Hasznos számodra ez a válasz?
2/16 A kérdező kommentje:
4 hónapos lányka.
Megnyugodtam nem vagyok ezzel egyedül.
2009. okt. 13. 13:41
3/16 anonim válasza:
nem vagy egyedül. Egy 10 hetes minike anyukája. Én is éreztem már úgy, mint az elsőke: néha visszasírom a kényelmes életemet és szívesen visszacsinálnék mindent. De aztán 1 mosolya mindenért "kárpótol".:)
2009. okt. 13. 13:44
Hasznos számodra ez a válasz?
4/16 anonim válasza:
Sokszor nem egyszerű. Az és fiam 11 hónapos, de amikor kisebb volt semmi gond nem volt vele. Most kezdi el a hisztit ha kimegyek a szobából, és mivel erősen fogzik gyakran kel éjszaka. Néha én is kiborulok, de olyankor a férjem átveszi és segít nekem. Aztán jön a reggel, a nagy közös játékok és minden el van felejtve. Olyankor még a fáradtság sem érdekel, mert amikor olyasmit gügyög, hogy "anyanyanyanya", vagy megölel (pár napja csinálja) annál szebb nincs a világon.
2009. okt. 13. 13:49
Hasznos számodra ez a válasz?
5/16 Bea24 válasza:
Most 9 hetes a kislányom és én is éreztem ilyet, nem is egyszer. Szégyelltem magam ezekért a gondolatokért és nagyon kíváncsi voltam, vajon más is érez-e így. De most örülök, hogy feltetted a kérdést. :) Néha elegem van mindenből, hogy még fürdeni is alig tudok elszabadulni, na és a hajmosás az már egy kiváltságos dolog. :)
2009. okt. 13. 13:50
Hasznos számodra ez a válasz?
6/16 anonim válasza:
2-es vagyok. Amúgy valamelyik nap beszélgettünk férjemmel arról, hogy a fenébe nem voltunk mi felkészülve erre az egészre??? Persze olvastuk hogy nehéz lesz, meg csupa lemondás az élet, DE ENNYIRE?????? Senki sem mondta.:)
2009. okt. 13. 13:53
Hasznos számodra ez a válasz?
7/16 Bea24 válasza:
Hát, ezt nem! :)
2009. okt. 13. 13:55
Hasznos számodra ez a válasz?
8/16 anonim válasza:
Igen ezen én is gondolkoztam már.Amikor csak vágysz még egy babára és látsz kivülről egy családot, olyan könnyűnek tünik.De senki nem mondta hogy vannak sorozatos éjszakai kelések,sőt virrasztások,senki nem beszélt a fogzásról, a betegségekről,a hisztiről,minden olyan természetesnek tünt akkor.És most hogy van a baba szembesülünk ezzel:)De hozzáteszem megéri:)És örülök hogy ő van annak ellenére hogy teljesen kivoltam az elején.
2009. okt. 13. 13:58
Hasznos számodra ez a válasz?
9/16 A kérdező kommentje:
kIS rossz csontok, de néha nehéz apa hamar elintézi, de én.
2009. okt. 13. 14:13
10/16 anonim válasza:
igen, éreztem, érzem. emberek vagyunk, nem tökéletes gyermekgondozó gépek, így az idegeinket igénybeveszi, hogy teljes egészében a gyereké vagyunk. Ne szégyelld magad, nem bűn ez. Hiszen imádod a gyereked nem? Ez a lényeg. Én se tudok, nem akarok segítséget kérni, mert mindig ezzel jönnek: én is bírtam annak idején...
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik. Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
válasza: