Más anyuka hasonló helyzetben?

nekem hál isten eszik-alszik-vigyorog babám van, de a nagynéném ugyanígy megszenvedett a babájával, mint te - sokat sírt, nyűgösködött - ő a házimunkát úgy csinálta, hogy hordozókendőben magára kötötte a babát, így a testközelség megnyugtatta, és ő is tudott haladni

a nyűgös időszakokban az is beválik, hogy ha többször mellre teszed, bújjatok össze és ne törődj a háztartással - enni azért egyél, akkor is, ha sír, mert elmegy a tejed!

szia

ne keseredj el, en tudom, milyen ez, mintha az en helyzetemrol irtal volna, csak az en babam hasfajos is volt. azt tudom mondani, hogy mindamellett, hogy nagyon szeretem a babamat az az idoszak nem volt a legboldogabb szamomra, foleg, mert a kornyezetnek ez volt az elvarasa, hogy mont aztan igazan boldognak kellene lennem, de nagyon nehz volt. de minden elmult nappal jobb lett, es elmult, mara a babam lassan tiz honapos es sokkal konnyebb, mint volt. sokszor gondolok vissza arra az idoszakra, de most sem tudom, mit lehetett volna jobban, maskent csinalni, csak tul kell elni. a hordozokendo jo otlet, nekem nagyon fajt a hatam igy nem tudtam magamra kotni. ahaztartasra keritettem egy takaritonot, valahogy megfoztem az egyszerubb dolgokat, de honapoig gyumolcslevest meg egyeb egyszeru dolgokat eteunk. a ferjem nekem is sokat dolgozik es nincs nagyszulooi segitseg . kitartast!