Mit csináljak az anyosommal?

Tessék szépen a férjednek elmesélni, miket mondott az anyja a gyereketekről és hogy ez neked mennyire fájt.

Anyósnak kissé megszépíti az idő az emlékeket, ez minden öreggel így van, legközelebb ezt így szó szerint mondd meg neki, hogy "tudod, kedves xy, ahogy öregszel, úgy szépíted meg magadban az emlékeket, de te csak mondjad, én szívesen hallgatom". Nem kellett volna kiborulni, hanem el kellett volna hallgattatni valami odavágó szúrós dumával. "Ha én is olyan régen szültem volna, én se emlékeznék már pontosan :-))" És mosolyogni ennyi sületlenségen.

Sokmindent láttam már, 7 hónaposan menni tudó gyereket is, de ez NAGYON ritka, nem hinném, hogy pont a párod és a tesója lettek volna példa erre, bár megeshet. De ennek 0,001 % az esélye, úgyhogy így kezeld az anyós által elmondottakat. Egyik füleden be, a másikon ki, vag yvisszavágni valamivel.

Az én legkisebb gyerekeim természetes úton születtek, 9 hónaposak, még csak kúsznak, nem másznak, nem ülnek, semmi mást nem csinálnak, csak forognak és kúsznak. És mivel ikrek, fejlődésneurológus követi a fejlődésüket és minden rendben van velük. Márpedig a dokinéni okos táblázatból egyezteti, miket kell tudni csinálni nekik, de ez NEM a kúszás, mászás, állás, felülés, menés, hanem bizonyos reflex-mozgások megléte. Az előbb felsrolatakra széles ívben tojik a dokinéni. úgyhogy ezt szépen mondd meg anyósodnak, hogy nyugodjon meg, nincs semmi baja a gyereknek, de ha nagyon ideges, akkor szedjen nyugtatót.

Ismerősömnél szintén természetes úton született gyerekek, egyik se állt fel 15 hónapos kora előtt. Menni persze még később tudtak. Tök egészséges gyerekek. Úgyhogy ez nem a császártól függ, nehogy bedőlj az anyós dumájának, nuygodj meg kérlek!!!

Anyóst csupán eszi a penész, hogy te a fiának gyereket szültél és most TE vagy az ANYA, nem ő. Nem árt, ha tudod a lélektani hátterét, akkor nem húzod fel magad annyira. Húzd ki magad és legyél büszke arra, hogy most TE lehetsz az anya, hadd legyen még idegesebb... :-)

Azt a mindenit! Anyósodban egy csepp jó szándék sincs, de még tisztelet se...

Szerintem először is magyarázd el neki, hogy ha nem császároztak volna, akkor most lehet beteg unokája lenne vagy még rosszabb...Az talán jobb lenne neki?! Csak mert a természetes szülés "híve".

Igenis, mondd el a párodnak ezt az egészet. Ezt meg kell értenie, hogy Neked nagyon rosszul esett, ami teljesen érthető. Valószínűleg jobb lenne, ha ő beszélne a kedves mamával, mert ha Te tennéd meg, lehet azt hinné, csak a megbántottság, a sértődöttség beszél belőled (ami megjegyzem teljesen jogos!).

Ha a párod nem hajlandó rá, akkor szépen magyarázd el anyósodnak a dolgokat, kicsit rakd helyre! (Én biztos a haját is leüvöltöttem volna a fejéről...Nagyon nem szeretem, ha valakit a műtét miatt bántanak, ez engem is nagyon rosszul érint.)

Csak az tud megbántani akinek hagyod. A gyerekeddel nincs semmi baj, nem? Akkor miért fáj amit mond? Röhögj rajta, hogy ilyen hülye. Evvel csak az ő élvezetét növeled és tényleg semmi értelme sírni ha tudod valamiről, hogy nem úgy van.

Beszélj a férjeddel, mert tényleg veszélyes lehet egy ilyen nőszemély. Én is tanácsolom, hogy vedd fel, akár telefonnal is lehet ma már. Sajnos az ilyenek sokszor tönkreteszik az életet... -.-"