Hányszor bízzátok a mamákra a babátokat (1 év körüli), hogy egy kicsit ki tudjatok kapcsolódni?

Nálunk születése óta több órát van a mamánál, igaz egy házban lakunk, csak külön lakásban-egy udvarral.

Már rég beállt az a rend, hogy reggel felkelünk, elmegyünk boltba, eszünk és 9-fél 10 körül átmegy a mamához addig én főzök, mosogatok, majd fél 11-kor séta. Délutáni alvás után is általában átkéretőzik, de van, hogy mama jön már érte, hogy felébredt-e. Ilyenkor is legalább 1 órát ott van nála, amíg jobb idő volt, kiültünk estig az udvarra játszani.

Ha be kell mennem a városba (mert falunk lakunk) mindig mama vigyáz rá, nem is engedi, hogy magammal cipeljem. Mivel msot megint terhes vagyok, sokat járok orvoshoz, mindig a mamánál van addig a kicsi, akár reggel 7-től délután 4-5ig,nagyon jól elvannak, szeretik egymást, jól boldogulnak, semmi gond nincs.

Párom szülei 4nap munka-4 nap szabadnap rendszerben dolgoznak, nyáron minden szabadnapjukat itt töltötték, de télen nem jönnek ki, csak látogatóba minden héten egy délutánra.

Én szüleim messze laknak, havonta egyszer megyünk egy hétvégére, de ha úgy alakul, anyura, apura is rábízom, ha olyan dolgom van.

Nem tudom hogy lenne, ha nem így laknánk-élnénk.

Hetente többször. Nem csak anyukám, hanem a másik nagymama, nagynénik, unokatestvérek is vigyáztak rájuk.

És a férjemmel 4-6 hónapos kortól ragaszkodunk a havi 1 szabad hétvégéhez, tehát akkor is valamelyik rokon jött őrizni a kicsiket. (tej lefejve hűtőszekrényben, mert 1 évig szoptak)

Azt hiszem ezek nélkül a hétvégék nélkül megbolondultam volna, nagyon jó, hogy ilyenkor csak egymással foglalkozunk 2 napig. Ma már nagyok a gyerkek, de ehhez még mindíg ragaszkodunk.

Nekünk messze laknak a szüleink, így szinte mindig hármasban vagyunk a fiammal. Ha mégis jön pár napra az anyósom, akkor az teljesen kizökkenti a családot, mert már annyira megszoktuk, hogy csak mi vagyunk. Ilyenkor a fiam is nyűgösebb, és mi is feszültebbek vagyunk - 22-es csapdája:-(

De legalább nem szól bele senki a dolgainkba...