Szomszédolósok, barátkozósok vagytok, vagy inkább jobban szerettek kettesben lenni a babával?

Én nagyon szívesen beszélgetek a játszótéren a szimpatikus anyukákkal, meg a szomszédban is van egy kisfiú, aki majdnem egyidős az enyémmel, vele néha együtt sétálunk egy kicsit, ha véletlenül össze találkozunk. Voltunk már az udvarukban is, de én kifejezetten nem bírom ezeket a mindennapi összejöveteleket.

A szomszédokkal sem bratyizom olyan szinten, főleg az egyik oldalunkon lévő olyan "levakarhatatlan" típus volt, aki minden nap ott lógott valakinél, mikor az éppen csak hazaesett a munkából.

Szóval én az ilyesmitől tudatosan távol tartom magam, de alkalmanként nagyon jólesik akár ismerőssel, akár alkalmi, játszótéri ismerősökkel beszélgetni.

Van egy kismama, akivel pont a babák kapcsán barátkoztunk össze, de vele is kb. havonta egyszer szoktunk megbeszélni egy-egy találkozót. De talán most, hogy jobb idő van, lehet picit sűrűbben fogunk.

Én is ilyen vagyok.

Nincs sok önbizalmam ismerkedés terén, az én fejemben az a kép él, hogy az anyukák úgyis kinéznének maguk közül, épp ezért nem járok játszótérre sem.

Lehet, hogy hülyeség, de amúgy sem voltam sosem az a fajta, aki imád cseverészni idegenekkel, én jól elvagyok egyedül is, illetve a kisfiammal.

14-es miért gondolod hogy kinéznek? Külsőd miatt avgy van valami prboléma a gyerekkel, vagy nem megszokott módon neveled?Még ha igy lenne az intelligens emberek akkor sem néznének ki.

Persze nem mindneki nagy társasági ember. Én világéletemben az voltam, bár bulizni sosem buliztam, de gyerekkoromban is mindig mentünk a szüleimmel, állandóan vendégség volt vagy náliunk vagy másnál. Ki mit szok meg. De azzal sincs baj aki nem ilyen, nem kötelező barátkozni meg sülve főve együttlenni amugy sem.