Fél még vki attól, hogy kettesben marad a babájával?

Szia!

Nem vagy rakás szerencsétlenség, szerintem többen vagyunk olyanok, akik nehezebben vették az akadályokat az elején...Még 2-3 hónap, és ne félj tökéletesen belejössz a dolgokba! amikor 3 hónapos volt az első babám, még mindig remegett a kezem, mert féltem, h kiejtem és a pelenkázás se ment gördülékenyen...Most ha felébresztenek akkor is félkézzel megcsinálom! :) Na, szóval fej a fejjel és ne mondj le "magadról", h ügyetlen vagy. Senki sem születik anyának, azzá lesz! (ez tapasztalat!)

Szia! Először is a probléma nem az, hogy a kisbabádtól félsz! Egyszerűen attól tartassz, hogy nem tudsz róla megfelelően gondoskodni amit az a bizonyos kórházi ,,élmény" válthatott ki amit magad is leírtál. Néhány dolgot magadban kell letisztáznod és tudatosítani, mert a hozzáállás változása után gyökeresen megváltozhat az életetek és boldog kiegyensúlyozott babás időszakotok lehet.

Először is! Tudd, hogy ennek a kisbabának TE vagy az anyukája és nem az orvosok. Arra a szeretetre van szüksége amit tőled kaphat és egészségügyi tanácsadó is kevesebbet tud nálad a saját gyermekedről. Hiába érzed, hogy ,,biztonságosabb" másnál ez nem így van. A kisbabád megszületésétől kezdve nagyon is tudja hogy az anyukája vagy. Ez biológiai úton a hormonváltozások során létrejövő kapcsolat. Még az illatodat is felismeri! Igen! Ismer téged és nem azért sír nálad jobban, mert ott neki nem jó. hanem ő még úgy gondolja, hogy te a része vagy és neked panaszkodik hogy éhes,kakis,nyűgös stb... míg sokszor más embernél azért nyugodtabb mert habár kevésbé érzi magát biztonságban érdeklődve figyeli, hogy ki az az ,,idegenebb" ember és hogy ő neki mi a funkciója. Bezzeg ha te éppen képbe kerülsz lehet, hogy pont bömbölni kezd, mert eszébe jut, hogy ,,tényleg! hol a kajááám!":) Továbbá tudnod kell, hogy megérzi azt ha félsz vagy rossz a kedved. Ő még más perspektívából látja a világot. Egyrészt próbálja kitalálni mi és ki ,,mire való" másrészt minden mimika és hang, fény történés jelentését egyaránt próbálja felfedezni. Próbáld ki, hogy lefekteted egy plédre, ágyra játszószőnyegre... és boldogan örömmel teli próbálod megnevettetni, fújkálni a pociját, énekelni neki...vicces grimaszokat vágni vagy csikizni... Élvezni fogja! nekem 2 hónapos korában kezdte el, hogy ha a pociját fújtam (inkább pusziltam és hozzá hangot adtam ki) akkor huncutkodva nevetett és nemsokra rá már hozzá se értem és tudta hogy szeretem ha nevet és hangos szinte visítozós hangon nevetett olyan ,,de jó játszunk!" szerű jelzéssel. Még 3 hónap és elértek abba a korba amikor elkezd sokkal több érzést kifejezni. Pl megtaníthatod puszit ad ha jól megdícséred érte és akkor folyamatosan össze fog nyálazni minden percben aminél fincsibb nincs a világon!:) Mikor az én kislányom megszületett a szobánkban a lábamra fektették mert még nem tudtam felülni és én pedig elsírtam magamat hogy mire felküszködtem magamat ülésbe nem tudtam hogy nyúljak alá, hogy felvegyem:S Aztán rövid idő alatt megváltozott a dolog... Ha annyira rossz a helyzet, hogy nem megy a játék se akkor egyszerűen vedd ölbe és járkálj vele sokat! Akár adj rá egy kengurut. Ezzel mindenképpen lekötöd. Igaz tény, hogy az öledbe fog szokni, de ez még mindig jobb, ha ettől nő meg az önbizalmad és lesz boldog kapcsolatotok mintsem hogy úgy gondold félned kell az anyaságtól. Sok sikert!