Mi a véleményetek, tudtok tanácsot adni?

Kisbabám 10 (majdnem 11 hónapos), 6 hónapos kor óta heti 2 délután (2-6-ig) vállaltam egy pici munkát, nem igazán megterhelő, de a plusz pénz miatt szükség van erre. Eddig nem is láttam problémát belőle, hiszen heti két délutánról van szó, a többi napot kisbabámmal töltöm. A nagymamával (anyósom) nagyon jól összeszoktak, jól elvannak, és most jön a DE!, észrevettem magamon is, hogy amióta minden jobban érdekli a kislányom már sokkal nehezebb odaadnom a mamához, sőt, amióta már nem csak az van, hogy tápszer és alvás, hanem enni kell megtanulni, meg különböző dolgokat, valójában nehezemre esik ott hagyni, mert anyósom egyre jobban megy a maga útján.Én meg már annyiszor javítottam ki bizonyos dolgokban, hogy már nem merek szólni, mert már én érzem kellemetlennek. Sajnos ő egyedül él, anyagilag nem tud bennünket támogatni, csak így, hogy vigyáz a kicsire. Ti anyukák biztosan tudjátok, mennyire nem egyszerű kialakítani a baba evési szokásait, mi most épp azon vagyunk, sokáig szívesen belenyúlt a tányérjába, elvette a kanalat, "etetett" engem, engedtem neki, hogy maszatoljon, ismerkedjen, most meg észrevettem, hogy ellöki a tányért maga elől, hisztizik, nem nyúl a tányérba, ha darabos étel van nem veszi ki. Csak azt várja, hogy etessem. Először csak furcsán néztem és nem értettem, aztán rájöttem valószínű a mama "csak" eteti , ő amúgy is ilyen nagyon "kiszolgáló" típus. Nem bánja azt, ha mindent ő tesz a szánkba.Csak az a baj, hogy amit én nagy nehezen megtanítok, azt ott nála elfelejti és utána itthon is azt várja. Szóval mondtam anyósomnak, hogy nyugodtan csinálja azt, amit én szoktam. Szerintem nem csinálja. A babámnak sem az előkéje, sem a ruhája nem kajás, amikor elhozom, pedig tudom, hogy szokott velem "gyakorolni". És ez csak az evés, a többi dolognál is hasonló a helyzet.Tapasztalt anyukák, szerintetek mit csináljak, hagyjam az egészet úgy ahogy van, ne görcsöljek rajta vagy szóljak a mamának máskor is? Veletek történt hasonló?