Egy szobás lakásban két gyereket vállalnátok?

Én nem, de biztos lesz, aki igen.

Le lehet pontozni, de én egy szobásba egy gyereket sem vállalnék. Nem is vállaltam...

Nem, akkor sem, mert nem tudnám biztosítani egyik gyereknek sem a privát szférát. Csak akkor vállalnék 2. gyereket ha ilyen helyzetben lennék, ha legalább 2 szoba lenne. 1 a gyerekeknek, 1 a szülőknek.

Csakis akkor, ha belátható időn belül van lehetőség nagyobb lakásba költözni. Ha nincs akkor nem, még egyet sem. Míg kicsik nincs semmi gond, de egy kamasznak pl. szenvedés a kamaszéveit a szüleivel egy légtérben leélni.

Hasonló a helyzet nálunk: 9 hónapos a babánk és már egy héttel a kórházból kikerülés után mondta a férjem, hogy mikor lesz következő :) Egy szobás lakásban élünk, örültem, hogy ezt kiviteleztük kulturáltan. Viszont már most azt érzem, hogy a kúszó-mászó, mindent megfogni vágyó babámmal, aki már fel is áll, kezd kicsi lenni a hely...A párom szinte havi rendszerességgel kérdezi, hogy mikor jön a tesó, de egyszerűen nem látjuk a kiutat ebből a lakásból. És addig biztosan nem fog jönni,hiszen így is pici. De ezt mindenki maga mérlegeli, hogy még mi fér bele. Pl látom a lelki szemeim előtt,hogy hogyan férne el a két gyerek ágya, de hogy hogyan élnénk a mindennapjainkat, hát azt sehogy sem tudom elképzelni.

11 hónapos a fiam. 2. babát az 1 szobásba nem vállalnék. Őt sem ide "terveztem", de nem készültünk még el a felújítással inkább saját erőből, mint hitelből oldjuk meg. Ennek viszont több előnye van: 52 m2, nem kell állandóan takarítanom, mivel szopis baba, velünk alszik, kötődően nevelem, születése előtt mindent az ő igényeinek megfelelően alakítottunk ki, teljesen gyerekbarát a kecó. Ráadásul, amit felújítunk vidéken van, itt minden felé csavargunk, programok vannak: babaúszás, kerekítő, az orvosi ellátás és ha baj van minden közel van. Ezt csak azoknak írtam, akik az 1 gyereket sem vállalnák: totál látszik rajta, hogy minden percét velünk tölti :) és pont az ellenkezője igaz, nem tapadós gyerkőc, hanem bátran fedez fel mindent, vadidegenekkel azonnal haverkodik: kerekítőn kiszemelt egy anyukát , felkéretőzött az ölébe..... ha lesz esetleg tesó, őt sem teszem külön szobába, ameddig igényli.

Én a külön szoba híve vagyok, ezért is írtam, hogy biztosan nem vállalnék 2. gyereket egy szobába, de ha jobban átgondolom én sem vállaltam volna így egyet sem. Egyébként, amiket leírtál 8-as válaszoló a gyerekedről, az nem a közös szobától van. Pont ugyanilyen az 1 éves fiam, pedig első perctől külön szobában van, tápszeres és soha nem neveltem "kötődően" abban az értelemben, ahogy itt használják ezt a kifejezést. Ez a baba alaptermészetétől függ elsősorban, nem a szobák számától. 1. vagyok