Van rajtam kívül valaki, aki a babája, kisgyereke nélkül nemigen tudott még kimozdulni úgy, hogy ki is tudjon kapcsolódni egy kicsit?

1. vagyok, meg lehet ezt oldani: felkel, megeteted és irány csavarogni. aztán ha éhes, akkor kocsiban megszoptatod pl. szóval én is viszem a fiamat mindehová, nekem is én neki is ez a temészetes. mikor elfárad, akkor hazamegyünk, de 1 13 hónapos baba már nem olyan kicsi, 5 órát simán elvannak ébren.

a fiam 16 hónapos, tök szeret velem vásárolni pl:)

Én is így voltam, de szintén azért mert nincs segítségem, nem is volt. Nekem se itta meg a lefejt tejet meg úgy semmit se anyatejen kívül,így már csecsemő korában kialakult ez hogy nem hagyhatom ott senkire (még ha lenne is jelentkező)

Most 2 éves a fiam, egyszer váltunk el egymástól, mert fogászatra kellett mennem.

Én egyszerüen beletörödtem a sorsomba, most ez hülyén hangzik, de semmi értelme vágyakozni olyan dolog után, amit nem érhetek el momentán.

A bevásárlás és minden hivatalos ügyintézés egy stressz, de megtanultam örülni a kis dolgoknak is, ha épp nem nyűgösködik, nem sír stb.

Nekem az a kikapcsolódás, hogy mikor alszik akkor tornázok, vagy beülök a kádba egy könyvvel illetve ha este itthon van az apja akkor filmet nézünk vagy ilyesmi.

Nem tudom másképp megoldani.

Ja és persze ha véletlen sikerül is elszabadulnom vhogy akkor meg ÉN érzem rosszul magam nélküle, furcsa dolog ez :))

A lányom 1 éves, 11 hónapig szopott, és mi sem jutunk el sehova kikapcsolódni, csak vele.

Pedig már olyan jó lenne elmenni egy moziba, v vacsizni.

Majd egyszer.