Hogy kezelitek az olyan helyzetet, ha valakivel nem vagytok jóban (nem szeretitek, nem beszéltek), pl. testvér, sógornő, de a gyereketekkel szeretné tartani a kapcsolatot?

Szép jóreggelt mindenkinek!

Én az édes nővéremmel nem beszélek 2éve.Megszületett a kislányom 8hónapja semmi reakció töle(és tudja).Nála is van 3 gyerek abból az elsőnek én vagyok a keresztanyukája de annyira elforditotta tölem hogy telszám csere email változtatás na meg még sokminden történt.Ugy vagyok vele hogy majd csak egyszer észhez tér mert most jol megy neki a sora és mimdenkit ellök magától.Dehát az sors mindenkit utol ér ám egyszer én ezt vallom.

Látom sokaknak van a sógornőkkel baja. Hát mi is így vagyunk. Van két fia 11 és 13 évesek, meg egy állandóan dolgozó és nem nagyon segítő de egyébként aranyos férje. 10 és fél hós a mi lányunk, de mióta megszületett engem akart nevelni, hogy mit csináljak és hogyan a picivel. Hogy fogadjak szót, mert ez úgy kell. Nem szóltam semmit, megbeszéltük a férjemmel mit hogy csináljunk és úgy csináltuk. és ha valamit nem úgy gondoltunk és tettünk ahogy a sógornőm akarta, akkor feldugta az orrát és aztán végül elmondott mindenféle senkinek, még köszönni sem köszönt. (hozzá tartozik hogy nem szerettem kiengedni a lányom a kezünkből neki, mert ha sírt az ölébe nem adta a szüleinek hogy vígasztalják meg, hanem azt mondta sírj csak, elfér!, és három hósan a megkérdesésünk nélkül piskótatallért dugdosott a szájába, stb.)Szóval telefonon jól kiosztott én meg vissza mert már betelt a pohár, nem hagyom magam. Azóta egyszer voltam nála 4 hónap után a munkahelyén, (a férje próbált már beszélni vele hogy menjünk el valahova és beszéljük meg, de nem akart, hozzájuk ebből kifolyólag nem mentem, hátha be sem enged. Igaz az ajtóban is elmondhattam volna azt a 4 mondatot amit akaram)hogy beszéljük meg, nem kell bocsánatot kérni sem, mintha nem ismertük volna egymást, de meg sem hallgatott, csak a lányomra sandított kétszer, egyébként ránk sem nézett. Ráadásul utána felhívta a férjemet (z öccsét) és leugatta hogy miért mentem be hozzá és mondja meg nekem. Szerintem én mindent megpróbáltam, szerettem volna ha a gyerekek ismerik egymást, és a testvérek jóban vannak, eddig nem sikerült. Hát így lehet összeveszni családon belül, én sem hittem hogy valaha ilyen történik velem. És sokmindent ki is hagytam a történetből.

Ne haragudj hogy nem teljesen neked válaszoltam, de annak talán igen aki azt kérdezte hogy lehet családtaggal nem beszélni?.

Ha valakivel nem vagy beszélőviszonyban,azzal hogy lehet megoldani, hogy a gyerkeddel viszont tartsa a kapcsolatot? Elmegy hozzátok látogatóba, és csak a gyerekkel beszél?

Egyébként én is azt mondom, hogy nem lehet tiltani, majd a gyerkőc eldönti, hogy kivel akar jóban lenni, csak technikailag kivitelezhetetlennek tartom.

22,43 vagyok.

Én még annyit hozzá tennék,hogy nekünk szülőknek a dolgunk feladatunk megvédeni a gyerekeinket ami elől csak tudjuk.Pl ilyen emberektől akiket magunk rossznak ismerünk.Nálunk lenne rá mód ha engednénk,hogy találkozzanak a gyerekek a sógornőmmel,anyósék megoldanák.De nem engedjük,és azt sem akarjuk,hogy a gyerekek anyósékhoz túl közel kerüljenek.Nem szeretném,hogy nekik is fájjon ez a viselkedés amit ők tanúsítanak.A férjemnek már elég bánatot fájdalmat okoztak,a gyerekeinket szeretnénk ettől megkímélni.A nagyszülők is bebizonyították már,hogy Kb olyan 10-90%-ban van elosztva köztük minden.Szeretet,odafigyelés,ajándékok...stb..minden.Csakhogy érzékeltessem,amikor egyszer anyóssal közösen bementünk a baba boltba, a kislánya gyerekének vett egy 10000ft-os játékot,az én gyerekeim meg kaptak 1 pár zoknit.És mindezt úgy,hogy én is ott voltam.Ugyan így,nekik berendezték teljesen a baba szobát,a lakásukat,fizetik a hitelüket,tulajdonképpen náluk belőlük élnek...stb...nekünk egy kanyit nem adtak semmihez,amikor született az első gyerekem kaptam egy vacak szőnyeget amit már előzőleg mondtam,hogy nem tetszik ne vegyék meg.A többi gyerekünk semmit nem kapott.Nem is ezt várjuk,de ha tudok adni akkor annyi felé osztom ahány gyerekem van,vagy amelyiknek nagyobb szüksége van rá,ha nem tudok akkor nem adok egynek sem.

De az a baj,hogy a szeretetüket is így mérik ilyen arányban.És nem engedem,hogy az én gyerekeim ettől szenvedjenek,hogy ezt lássák a másik unoka sokkal kedvesebb a számukra,sokkal többet ér.Miért kellene emiatt az én gyerekeimnek szenvedni?Miért hagynám ezt?

A sógornőm betegesen bizonygatta mindig,hogy ő bárkinél többet ér,most meg azt,hogy a gyereke különb bárkiénél,és anyósék segítik ebben.Én nem vagyok hajlandó ebbe beszállni,és nem vagyok hajlandó a gyerekeimet hagyni.

Én is a sógornőmmel vagyok elég rossz viszonyban. Nincs gyereke és feszt ostoba tanácsokat ad, hogy hogy kéne nevelnem a kislányomat. Meg hazudozott össze-vissza, hogy szült és kitette közösségi oldalakra a kislányom fotóját újszülöttként. Megmondtam neki a magamét, lányom a közelébe nem mehet!

Testvéremet imádom, vele emiatt nem romlott meg a viszonyom. Most 1 éves a kislány, ha nagyobb lesz, akkor sem fogom engedni, hogy találkozzanak.