Hogy kezelitek az olyan helyzetet, ha valakivel nem vagytok jóban (nem szeretitek, nem beszéltek), pl. testvér, sógornő, de a gyereketekkel szeretné tartani a kapcsolatot?

Az én gyerekeimmel az tart kapcsolatot akikkel én mi is jóban vagyunk.Pl sógornőmmel évek óta nem tartunk kapcsolatot,nem is engedném a gyerekeim közelébe.Semmi köze hozzánk.Azért ez egy jó darabig még így is lesz,hogy a szülő feladata ezt eldönteni kit enged a gyereke közelébe.

Majd ha nagykorúak lesznek a gyerekek akkor dönthetnek maguk.Természetesen nyomós okunk volt erre,hogy így döntsünk.

Ugyan olyan van, hogy valakivel nem vagyok jóban, de hogy ne beszélnénk családon belül, az elképzelhetetlen. Ha más nem családi alkalmakkor találkozunk.

A gyerekem az ő rokona is. A gyereknek is joga van, hogy megismerje és neki is, hogy találkozzon vele. Én még az alkoholista nagybácsitól sem tiltottam, figyeltem, hogy egyedül ne legyen vele és amikor megkérdezte, hogy miért ilyen akkor elmagyaráztam. A világ ilyen színes, mint egy család. A gyereknek is fel kell készülnie rá.

Szia!

Mi a sógornőmmel voltunk fasírtban, de annyira, hogy 10 évig csak a köszönés volt közöttünk az egyetlen kapcsolat. Mi anyósékkal lakunk, ők 200 km-re.

Mi a párommal meg sem látogattunk őket amikor megszületettek a kislányaik.

Amikor a mi kisfiunk született, eljöttek megnézni, hoztak neki ajándékot, és hoztak rengeteg ruhát amit a lányok hordtak, de fiúnak is jó. Én ennek nagyon örültem, és úgy voltam vele, hogy az unokatesóktól nem akarom eltiltani, tehát valamilyen szinten el kell viselnünk egymást. Azóta eltelt egy év, a gyerekek nagyon szeretik egymást, és a fiam imádattal nézi a csajokat ha itt vannak.

Azóta rájöttem, hogy a sógornőm változott az évek során. Barátnők soha nem leszünk, de legalább már van közös témánk amiről jól elbeszélgetünk.

a 22:11-essel értek egyet.

utolsó

22,18

Ebben bízok még én is,hogy egyszer talán nálunk is így lesz ahogy nálatok.Sajnos a férjem szülei cseszték el a lányuk nevelését,teljesen egymás ellen nevelték a gyerekeiket.A lányt totál elkényeztették,egy hisztérika lett belőle.Az évek alatt egyszer sem érdeklődött sem a babáink felől,sem a testvére felől,mert megálljt parancsoltunk neki amikor meguntuk,hogy az életünkbe avatkozzon pofátlan és tolakodó módon.Pedig ő volt az aki minket bántott állandóan fontoskodott és nem fordítva.Az a baj,hogy ő jellemtelen és aljas is.A szülőknek meg csak a lányuk létezik.Volt idő amikor a férjem le sem tojták,évekig nem beszéltek vele mert ellent mert mondani a húgának.Akkor az unokák sem voltak fontosak.Én nem bánnám ha legalább békében lehetnénk,de meg nem bíznék bennük soha.Sajnos semmi esélyt nem látok már,hogy valaha is jóban legyünk,pedig nagyon nem szeretem a haragot.

De a gyerekeimet így nem engedném továbbra sem a közelébe.

Nekem ez nagyon furi volt,mert apukám és anyukám családja is eléggé összetartó család.Sűrűn találkozunk összejárunk a rokonokkal.

első és 22,28 vagyok.

Én is a békesség híve vagyok,rá is csesztem vele rendesen.Őrölték az idegeimet rendesen évekig,jól megkeserítették az életünket.Még az egészségem is ráment.Nem szabad mindent lenyelni egy családban.Én évekig hallgattam a békesség kedvéért,rá is nőtt a fejünkre a sógornőm.Még a férjem is mindig elhallgattattam,hogy nehogy megbántsuk a szüleit azzal,hogy a lányukat kiosszuk.

Aztán már amikor annyira pofátlan lett,hogy nem bírtuk tovább,akkor borult a bili.Akkor még csak 1 gyerekünk volt.Állandóan ármánykodott,sok apró mocskos aljas húzása volt,az anyja meg mindenben támogatta.Aztán amikor meg megszületett a babánk,akkor meg a nyakamon akart lógni.Túl sokáig tűrtem,nem kellett volna.Már nagyon bánom.Aztán a szülők is kimutatták a foguk fehérjét amikor kiborult a bili.Ha tudom,hogy így reagálnak,hogy ők is ennyire aljasak sosem tűrtem volna a lányuk pofátlanságát.Sokkal de sokkal hamarabb ajtót mutattam volna neki.Én sajnálom,hogy ilyenek,de többet nem fogom eltűrni senkitől,hogy a fejünk felett ugráljon.Nekem eszembe nem jutna mások életébe bármilyen módon avatkozni intézkedni.Én csak azért mert valaki nem szimpi nem ellenségeskednék.Alapjában véve egy béke szerető ember vagyok,de ez a família nagyon magára haragított.

Hát sajna ez van,én tuti,hogy nem teszek a béke érdekében egyetlen lépést sem feléjük.Ha hibásnak érezném magunkat megtenném,de így nem.Ha ők közelítenének hajlandó lennék a békére.