Mit csináljak, nagyon haragszok magamra?

A veszekedéseket, a durva bánásmódot nem fogják elfelejteni. Talán a pici nem fog konkrétan emlékezni rá, de nyomot fog hagyni a személyiségén.

Azt nem értem, hogy akinek már az első gyerek nevelése is ennyi nehézséget okoz, ráadásul a házassága sincs rendben, az miért vállal be mégegyet, pláne kis korkülönbséggel...

Nyugi kérdező, ez olyan, mint a legtöbb negatív életesemény az ember életében.

Aki nincs benne, az nem tudja átérezni, megérteni a helyzetünket.

Így könnyű ítélkezni és mondogatni, hogy én aztán soha...

Pedig a jövő nem kiszámítható, az ember sorsa bármikor fordulhat.

Utolsónak igaza van!!!!

Ne foglalkozz azokkal,akik leszólnak!

A lényeg,hogy jobban akarod és fogod csinálni a dolgokat!

Tök jó,hogy csak az lehet jó anya,akinek probléma mentes élete és minta babája van!

Akiknek a nehézségek miatt vannak gyengébb pillanataik,azok már eláshatják magukat mi??milyen szerencse,hogy ez nem így működik...

Ne tegyétek ilyen alacsonyra a mércét, attól még nem lesz valaki minta anya, hogy nem veri, dobálja a babáját, vagy üvöltözik vele. Ennél azért sokkal több kell a minta anyasághoz, de még a sima jó anyasághoz is.

Sajnos nem elég annyi, hogy valaki fejben jó anya, mert jól akarja csinálni a dolgokat, ha közben bántalmazza a babát.

És ne gyertek azzal, hogy nekem biztos minden könnyen ment. Azt hiszem nehezebb volt a kisbabás időszak, mint itt a legtöbb válaszolónak. Komoly egészségi, anyagi problémáink voltak ráadásul történt a családban egy tragédia is. A babám sem volt egészséges, és igen nehéz eset volt. Én is gyakran kiborultam, sokat sírtam, sajnos visszaszoktam a cigire is. Szóval nem vagyok én sem minta anya, de a babámat képtelen lettem volna bántani.

Elsősorban nem a kérdezőnek címeztem a mondanivalómat, hanem annak az "anyukának", aki jó anyának tartja magát, miközben dobálja a kisbabáját.

Másodsorban pedig azért írtam egy picit durvábban, mert itt a válaszolók szinte kivétel nélkül abban próbálják megerősíteni a kérdezőt, hogy teljesen jól van úgy, ahogyan most mennek a dolgok, és elég, ha csak fejben próbál jó anya lenni. Sajnos nem, nem elég, a kérdezőnek segítségre van szüksége, hogy minél előbb megszűnjön a mostani állapot.

Végigolvastam újra a válaszokat és konkrétan egy helyen láttam csak egyértelműen olyan választ, hogy márpedig minden jó és az kérdező hipi-szupi anyuka, és ne is változtasson.

Mindenki más viszont segíteni próbált, és a helyes irányba terelni, változtatással.

Senki nem írta, hogy úgy lesz valaki jó anya, ha veri a gyereket. Itt most csak te sarkítottál utolsó.

Amúgy egyetértek veled sok mindenben, csak olyan általánosságban fogalmazol minden itt lévő anyukára, és úgy tűnik, mintha szerinted itt mindenki támogatná a verést, hogy az embert már zavarja a sok-sok teljesen hasonló és ugyanazt szajkózó hozzászólásod.

A kérdezőnek változnia kell, és szerintem épp ezen van.

Én hiszem, hogy az idő minden könnyebb nehézséget megold, és azt is hiszem, hogy attól még lehet valaki jó anya, hogy az első évet megszenvedte. Hibákat meg követünk el. Nem, nem verésre gondolok. Hanem minden másra, hiszen annyi mindenben követhetünk el hibákat.

Én sem támogatom, hogy dobjuk az ágyra a babát. Ezt alapvetően senki nem támogatja. De talán reménykedhetünk benne, hogy a kicsi egy ilyen alkalom miatt, nem fogja az anyját vadállatnak tekinteni. Mert hagy reméljük, hogy csak egyszeri hiba volt.

Én nem akarom azt mondogatni, hogy hibáztál, rossz vagy, hibáztál, soha nem sikerül majd visszafordítani a folyamatot. Mert remélem lehet változtatni. Főleg, ha valaki akarja, mint a kérdező.