Mit csináljak, nagyon haragszok magamra?

Nincs segítséged? :(

Kicsit ki kéne kapcsolódnod (tudom, kb. lehetetlen), de ez lehet heti egy barátnőzés, vagy valami baba-mama program is.

Mindenképpen szedj magnebéhatot (nekem az olcsó is tök jó volt), kalciumot és halolajat!

Ha a kicsik alszanak napközben, pihenj Te is!

És ne aggódj, a gyerekek megbocsájtanak, tudják, hogy imádod Őket! :)

Szerinted egy igazán rossz anya eltöpreng a tettein?

Szerintem egy rossz anyát érdekli, hogy mi gondol róla a gyereke?

Nem.

Neked meg csak egy bajod van, hogy tökéletes akarsz lenni.

De mi a fene az a tökéletesség?

Hogy soha nem borulsz ki, hogy soha nem vagy bánatos, hogy soha nem teszel olyat, ami nem igazán jó?

Mert az nem tökéletesség, hanem valami agyhalott állapot.

Szóval Anyuci, fel a fejjel!

A gyerekek nevelésére még van időd. Még szeretheted, imádhatod őket, még ezernyi jó példát adhatsz nekik át. Ők nem csak erről a pár hónapról fognak téged megítélni.

Szusszanj egyet, és új lendülettel imádd a gyermekeid!

Nem te vagy az egyetlen, csak sokan még itt, anonim oldalon se merik ezt bevallani.

Én már megtettem máskor is, jól le is pontoztak, de nem érdekel, őszinte vagyok.

Elmondom neked is, bizony nekem is sokszor elszakad a cérna, pedig az én lányom álombaba, mosolygós, alig sír, nappal is elvan sokat magában, nem kell folyton mellette ülnöm.

Az esti altatás a nehéz mióta kezd mocorogni a foga, nekem pedig semmi segítségem, teljesen egyedül nevelem, ezért a bánat miatt vagyok idegileg teljesen a padlón.

Nagyon sokszor volt, hogy ráüvöltöttem (egy 5 hónaposról beszélek!!), durván nyúltam hozzá, vagy ledobtam az ágyra.

Utána persze vele együtt sírok, hogy miért vagyok ilyen durva, miért nem tudok uralkodni magamon.

De tudod minden ilyen tettem ellenére is tudom, hogy jó anya vagyok. Persze lehetnék ettől is jobb, "mintaanya", aki sosem veszti el a fejét, de tökéletes ember nincs, nekem ez a hibám, dolgozom rajta minden nap, de mindemellett rengeteg pozitívum van bennem ami miatt örülhet a kislányom, hogy engem választott édesanyjának.

Koncentrálj te is a jó oldaladra.

Hasonló cipőben vagyok én is...két kicsi,(lassan 6 hónapos és egy 2,5 éves)a picivel most már valamivel könnyebb,de az első pár hónapot végig üvöltötte.A nagy meg hisztizik...vannak napok még most is mikor csak veszekszem velük(a kicsivel is!!),mikor erőt kell vennem magamon,hogy tudjak mosolyogni,mégis az ilyen napok végén mikor rájuk nézek ahogy alszanak megbánom,hogy türelmetlen,idegbeteg voltam és elhatározom,hogy a következő nap jobb lesz!Van amikor összejön,van amikor nem...

Nem vagy rossz anya!!!!Én sem érzem magam rossz anyának,csak vannak gyenge pillanataim.Bizony nekem is volt,hogy durvábban bántam a picivel,volt hogy a naggyal azért ordibáltam mert a kicsi már kikészített,és semmi türelmem nem volt...

Lehet én is le leszek pontozva,csak azért írom le ezeket,hogy lásd nem vagy egyedül!Nem vagyok én sem büszke ezekre...igyekszem minden nap új erővel nekiállni a dolgoknak és jobban odafigyelni!!!

Ne gyötörd magad!!JÓ ANYA VAGY!

Azért meredek volt az a válaszoló, aki ledobta az 5 hónapos babáját, meg üvöltözött vele, aztán pár mondattal később leírja, hogy ő egy jó anya...

Nem! Az ilyen viselkedés nem normális, aki így viselkedik egy kisbabával, az sürgősen kérjen segítséget (és itt nem bébiszitterre gondoltam, hanem pszichológusra, vagy pszichiáterre).

Nyugodtan pontozzatok le, nem érdekel. Szánalmas, hogy mentegetitek magatokat, amikor egy kisbabát bántotok!