Ha most úgymond "jó baba" a kislányom, akkor ez így is maradhat?

Hát nem feltétlenül.

Az enyém az első fél évben egy mintababa volt. Aludt, amikor kellett, evett, amikor kellett, elvolt egyedül sokat. Hasfájós nem volt, büfiztetni nem kellett (rögtön kipukizta a gázt). Most meg....Nem rossz, de eleven. 1 percig nem nézek rá, már pakol, mászik, a játszótéren ha játékot lát, rohan oda, el akarja venni a másik gyerektől. Szóval kicsinek nyugis volt, most meg sajtukac :)

Nekem mintababám volt, minden szülő ismerősöm engem irigyelt, anyukámmal nevetgéltünk is, hogy biztos ő a beetetés, hogy nem is olyan nehéz gyereket nevelni. És hogy miért? Mert nagyon keveset sírt, egyedül is nagyon jól elvolt, eljátszott maga, ha letettem az ágyába 3 hónapos korától nézelődés közben elaludt, az éjszakát is átaludta, türelmesen várt a kajára is, ha látta, hogy készülődünk a szopihoz...szóval ritka nyugodt és türelmes kislány volt.

Aztán 6 hónaposan jött az első pofon, amikor elkezdett jönni a foga, órákai üvöltött át délután-esténként, anélkül, hogy bármi segített volna, csak sétáltam vele a lakásban, vagy kinn órákat, addig elvolt, aztán mikor akár csak le szerettem volna ülni, kezdődött előlről az egész...ez kb 1-2 hónapos műsor volt, heti kb 3 alkalommal... De aztán túl lettünk rajta, elmúltak, meg is nyugodtam.

Aztán jött a mozgásfejlődés, kúszás-mászás...nah, innentől aztán már éjszaka sem volt alvás, addig fajult a dolog, hogy szépen átszokott a mi ágyunkba, csak ott volt hajlandó aludni, amint betettem a saját ágyába mindig felébredt...egész éjszaka szórakoztunk, aztán feladtam...

A nappalaink is kezdtek egyre harciasabbak lenni...ezt mind olyan 9-10 hónapos kor körül volt már persze. A pelenkázáshoz néha kevés voltam egyedül, akkora erő és akarat szorult abba a csöpp gyerekbe, hogy lefogni sem tudtam, néha igen nehéz volt egy-egy kakis popsit tisztára fényezni a kapálózása és szabadulási kísérletei mellett...nyilván a pelenkázót ekkor már el kellett felejteni... Ekkor már óriási "vitáink" is voltak, mindenért ment a hiszti amit nem lehetett, hiába igyekeztem leredukálni csak a veszélyesekre a tiltólistát...és ez még ma is így van, 13 hónapos a lányom. Azóta más túl vagyunk itt a járástanul körüli újabb alvászavaron, amikor éjszaka éjfél és hajnal 3 között nem volt hajlandó aludni, mászkált a lakásban, szórakoztatott minket...

Azóta megtanult járni, és persze nagyon aktív kis felfedező, nagy csatáink vannak, mert számukra ilyenkor nincs lehetetlen és minden tiltás igazi tragédia.

Szóval összefoglalva, 6 hónapos korig az én lányom is egy "jó baba" volt a te szavaiddal élve...és még most is az, a maga eleven 13 hónapos módján, bár már semmi nincs úgy, mint 6 hónapos kora előtt...borzasztó akaratos, eleven, de barátságos a természete. Úgyhogy hogy milyen a természete...hát azt fél és 1 éves kora között kezdheti megismerni az ember...és a java még csak azután jön! :)

Jajj, nem ijesztgetésnek szántam, bocsi :)

Ettől még mint írtam ő még egy jó baba, csak nagyon akaratos, de erre számítottunk is, mert mindkettőnknek elég nehéz a természete :)

Azt meg, hogy melyik babót hogy viseli egyáltalán megviseli-e a fogzás, az más tészta, sz*r volt, de még így is "jól" jártunk, mert az első fogacska előtt volt ez a borzasztó 2 hónap, amit írtam, utána már csak minden fogacska előtt hőemelkedése volt, attól volt nyűgösebb egy kicsit, még szerencse, hogy az első 8 fog kettesével bújt ki. A többit már észre sem vettük...van aki rosszabbul jár, mert minden fogacskánál sírós éjszakák vannak, nekünk szerencsére ez nem volt.

A mozgásfejlődés, ami meg szokta még őket zavarni, mászás-járás környékén, amikor annyi élmény éri őket, hogy még álmunkban sem tudnak leereszteni, még álmukban is az új tudományt gyakorolnák...ez általában mindenkinél jobban kijön, ismeretségi körben mindenkinél okozott kisebb-nagyobb zökkenőt, de amint megtanulja amit gyakorol, ez is elmúlik :)

Nem kell félni, ettől még ők a világ legédesebb gyerkőcei, és imádjuk őket, még ha néha nehezebb is :)