Ha most úgymond "jó baba" a kislányom, akkor ez így is maradhat?

Kislányom sírós volt, babaként, de nagyon, most 12, egész nyugodt. Kisfiam egy angyal volt babakorában, jól evett, alig sírt, fogzást észre sem vettük, csak azt, hogy 4 hónaposan kint van a foga, most 2 éves.... Kétemberes gyerek. Önfejű, igen eleven.

Ebből ne vonj le következtetést.

Az én lányom is 5 hónapos és szintén álomgyerek.

Alig hallani a hangját, nagyon keveset sír (de ha igen, akkor aztán teli torokból, nincs átmenet), sosem volt hasfájós, egyedül is elvan, az éjszakáink is egész jók.

Már én is várom, vajon mikor fog "elromlani", túl szép lenne, ha ilyen lenne végig gyerekként, bár bevallom, nem bánnám :)

Nagyon kíváncsi vagyok milyen lesz a dackorszakában.

Még annyi jutott eszembe, hogy a gond nélkül, egyedül a kiságyban elalvó ismerős gyerkőcök szülei mind katasztrófaként élték meg a fogzást, mozgásfejlődést, szeparációs szorongást, amikor az álomgyerkőc nem maradt nyugton meg az ágyában, hanem felállt, felsírt, kimászott, nem engedte kimenni őket a szobából stb. Én ezeket észre sem vettem, mert a "kis dög" kezdettől fogva rajtam/mellettem/velem hajlandó csak elaludni és utána megy csak az ágyába. a többieket viszont "elkényeztette" a gyerkőce a könnyű időszakban, és amikor volt 1-2 válozás (fél éves kor utántól kb folyamatosan) akkor fura volt nekik, hogy a rend felborult.

Na, de semmi sem törvényszerű, inkább csak azért írom ezt le, hogy ne essetek kétségbe, 1-2 hét átmenet után vissza fog állni a rend.

(egyébként egy 5 hónaposra kicsit korainak érzem még a "jól eszik" megállapítást :) )