Rábízhatom a nagyszüleire a 7 hónaposomat?
Tudom, hogy hülye kérdés, igazából egy kis biztatásra vágyom, segítsetek anyukák! Légyszi!!!
Úgy érzem, hogy itt lenne az ideje, hogy néha rá merjem bízni a kisfiam a nagyszüleire. Nem is feltétlenül magam miatt, hanem a kicsim miatt, lehet hogy néha szüksége lenne arra, hogy ne csak velem legyen, nem? Nem szeretném, hogy anyámasszony katonája legyen. Az a baj, hogy már azt érzem, hogy kezd engem sakkban tartani, nyafog vagy elkezd sírni és én megsajnálom, egyből felveszem, vagy megteszem, amit akar. Bár elhatároztam, hogy erről leszoktatom, mert lassan a wc-re sem fogok tudni kimenni tőle. De annyira sajnálom, olyan kérőn tud rám nézni... Tudom hülye vagyok. Viszont nem akarom, hogy egy kis zsarnok legyen. Szóval elhatározásra jutottam, hogy kicsit következetesebb és "szigorúbb" leszek. Szerintetek?
Ja, és nagyon szeretek futni, emiatt is jó lenne, ha néha rá merném bízni a nagyiékra. De mi van, ha sír nélkülem?
Az apjára már nyugodtan rá merem bízni, de ő nem ér rá mindig. A nagyszülei mér csak egyszer vigyáztak rá, akkor is tiszta ideg voltam. Mit tegyek? Vegyek erőt magamon és bízzam rájuk nyugodtan? Vagy inkább maradjak vele továbbra is? Nem baj, ha pont A szeparációs időszakban bízom másra?
Annyira bizonytalan vagyok, leírnátok a véleményeteket, tapasztalatotokat?
Köszi!!!
válasza:Szerintem simán. Én a lányom kb. 3 hónapos korától heti egy délután suliban vagyok, addig többnyire anyukám, vagy a hugom, esetleg a férjem vigyáz a picire, mindenki totál jól boldogul. 8 hónapos lesz nemsokára és pár hét múlva megyek részmunkaidőben dolgozni. Valószínűleg szeptembertől veszik csak föl bölcsibe, mert most teltház van. Addig elsősorban anyu és hugom vigyáz rá, meg 1-2 hét re anyósom is jön besegíteni. Most kaptam egy munkalehetőséget, úgy érzem meg kell ragadni, nem dobálják a pozíciókat kisgyermekes anyukák után. Szóval én simán rábízom rokonokra, akik abszolút megbízhatóak, imádják a lányunkat (ahogyan egyébként én is, még ha lesznek itt szuperanyák, akik ezt kétségbe vonják majd). Hiszek abban, hogy a minőségi együtt töltött idő ér annyit (ha nem többet) mint a mennyiségi.
Nekem eddig az a tapasztalatom, hogy ha sír meg tudják nyugtatni, ha meg netalántán mégsem (mert mondjuk extra nyűgös napja van), akkor is ott vannak, a pici érzi, hogy nincs egyedül, nyilván mindent megtesznek, hogy neki jobb legyen, de alapvetően nem lesz a babának semmi baja (és mielőtt a szuperanyák megkérdőjeleznék....soha nem hagytam sírni a picit).
Őszintén szólva nekem az a fura, ha valaki végképp nem meri senkire bízni a babát... Nyilván szükség van arra, hogy alapvetően jó legyen az ember kapcsolata a közeli rokonaival, legyen bizalom, de ha ez megvan, akkor nem értem mi lehetne a gond.
Köszi a biztatást!
Lehet, hogy fura, hogy nem merem másra bízni, én sem értem magam. Mielőtt megszületett volna, nem így "terveztem". Csak olyan hülye érzésem van, hogy majd, ha sír velük, olyan, mintha cserben hagytam volna. Na jó, tudom, hogy ez extra marhaság!
Érzem, hogy muszáj elkezdenem valamikor és lehet, hogy később még nehezebb lenne nekem is, meg a kisfiamnak is.
Tudom, hogy nagy marhaság, de egyszerűen megszakad a szívem, ha sír (ami ritkán van szerencsére).
válasza:4 hós a babám, anyós, após szokott rá vigyázni és természetesen a párom, de csak max. 4 órát.
3-4 óránként szopi van.
ha nem lenne, simán rájuk bíznám több időre is.
nyugi!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!