Akik tavaly tavasszal/nyáron szültek! Milyen (volt) az első év? Hogy összegeznétek?

tavaly májusban szültem, már tervezzük a következőt, eleinte nehéz volt, mert voltegy kis szülés utáni depresszióm, ami állandó bőgésben, a gyerek túlzott féltésében nyilvánult meg. Aztán elmúlt minden jó, öröm boldogság, ritkán álmatlan éjszakák, fogzás nehézségei és igen élvezem, élvezzük, boldog vagyok ahogy látom a lányom előtt kitárul a világ, ahogy napról napra fejlődik, rám mosolyog, mondja anya, apa, ahogy felmászik rám és úgy áll fel, megharap, rászólok, rám mosolyog és én se bírom ki nevetés nélkül, én nem változtatnék semmit, így jó az egész ahogy van :) Nehézség az álmatlan éjszakák :)

Szia, júliusban szültem, 10 hós lesz a babám! Hol kezdjem...?:-) Az első 3 hónap nem volt nehéz, evett, aludt, nézelődőtt. Utána ahogy egyre jobban érdekelte minden kezdődött egy nehezebb időszak kb. 6.5 hós koráig, amíg el nem kezdett kúszni. Ráadásul napközben alig aludt! Most élvezem igazán az egészet, már olyan mint egy kisgyerek, kapaszkodva lépeget, lehet bújócskázni vele, vicces egy baba lett belőle, egész nap vigyorog. Gyorsan eltelt ez a majdnem 10 hónap, nehéz felfogni, hogy anya vagyok és már most félek a jövőtől, hogy mi lesz ha bölcsibe jár vagy ha iskolás lesz... Parás vagyok amiatt, h nem tudom majd mindig megvédeni, tiszta hülye anya lesz belőlem ha így folytatom!:-D A lényeg, h nem csinálnám másképp a dolgokat, hálát adhatok az égnek, amiért megajándékozott ezzel a gyönyörű, okos, egészséges kislánnyal!:-)

2012. március elején született a lányom! Az eleje jó volt, gyorsan átaludta az éjszakát, hasa fájt 1 ideig, de szerencsére a tápszer elmulasztotta neki... Növekedési, fejlődési ugrások katasztrófálisak voltak, sokat sírt, nyünnyögött, nem igazán vagyok türelmes típus sem... Aztán ahogy elkezdett felülni, mászni (8hósan), minden jobb lett, aztán megint kis nyünnyögés... aludni jól aludt/alszik, evéssel se volt, van gond, csak néha a hiszti, nyünnyügés... Aztán most, h betöltötte az 1 évet mesés vele! Akaratos, hisztis 1 csaj, de imádom! Sokkal több a türelmem, jobb vele, értelmes, megért mindent, csinál már sok mindent! Szóval mostmár szuper, leszámítva persze a hisztiket, akaratosságot, de ez kell is! Sok minden alakult elképzelésem szerint, talán 1-2 dolog nem! Persze, h bevállalnám újra, IMÁDOM, SZERELMES VAGYOK a lányomba, ez nem kérdés! Ha ő nem lenne, nem is tudom mi lenne! Másképp nem csinálnék semmit! Élvezem, de néha azért sok már! Ilyenkor jön APA! :) Imádtam terhes lenni, amikor már nagy volt a pocim, akkor kicsit bálnának és pingvinnek érzetem magam, de ezt leszámítva jó volt (szerencsére nem vizesedtem, semmi rossz nem volt velem), Tesót semmi kép nem szeretnénk, én 1 gyereket szerettem volna és a párom is! Úgyhogy itt megállunk! :)

Tavaly júniusban szültem, imádom a fiamat, egy kis kópé :) Nyugodt baba, jó étvágyú, 6 hónapig csak anyatejes volt, már mindenevő, kapaszkodva lépeget, mond egy-két szót. Néha élvezem, néha nem, nemrég költöztünk ide, senkit sem ismerek a településen, a rokonok pár száz km-re laknak, nincs segítségem, nincs kire rábízni bármi elintéznivalóm van. Egész nap kettesben vagyunk mert a férjem sokáig dolgozik. Szeretnénk kistesót, az biztos kicsit felpörgetné a napjaimat, és a tesók egymással is tudnának játszani, de már most is sokfélét lehet játszani a fiammal, bújócska stb. Nem jó alvó, még egy éjszakát sem aludt át, de én sem vagyok az, volt kitől örökölnie. Én kb erre számítottam a szülést követően, be is jött. A legnehezebb az egyedüllét, ja és eleinte hasfájós volt, de az egyedüllét rosszabb. Persze itt van a baba, beszélek hozzá 11 hónapja, mostanában válaszolgat is a maga módján, de mégiscsak monológot mondok.