Ti engednétek, hogy ezek után lássák a gyereketeket?

Erdekes, amit irsz, mert ugyanez elmondhato nekem az egesz rokonsagomrol, apai-anyairol is (akikkel ferjhezmenetelem elött napi szinten, ill heti min. 2-szer talalkoztam), ferjem egesz rokonsagarol is, bennem megsem merült fel, hogy ez bantana... Mert az emberek a sajat problemaikkal vannak leginkabb elfoglalva.

Most, ha ugy alakul es latjak a gyerekeimet, sem veszem eszre, hogy ez "jaj, de jo" erzest okozna nekik.

Igy azt tanacsolom, ne tulajdonits tul nagy jelentöseget a talalkozasnak, ha megis latjak.

Ferjem rokonsaga pl. nem is nagyon tud mit kezdeni egy kisbabaval, meg beszelö kisgyerekkel is olyan "masok elötti szineszkedes" az egesz kapcsolatuk, ami a "kötelezö alkalmakra" korlatozodik. Mi igy elünk velük, nincs harag emiatt, elfogadtuk igy öket. Hogy ök hogy latjak, az az ö bajuk, nem megyek bele a jatszmaikba es nem is kezdemenyezek velük, nekem közömbösek... A te helyedben sem jatszmaznek (hiszen attol, hogy bejönnek a lakasodba, meg nem artanak), nem törödnek ezzel, ugysem jönnek többet, ha nem muszaj.

Ja, es nalunk meg a nagyszülöknek is "kell" könyörögni, hogy mikor ernek ra, mikor mehetünk hozzajuk, mind2 oldalrol! (Gyerekvigyazasra meg sosem volt idejük.) Anyu a törtenetesdi, aki a tesom gyerekeivel törtentekröl beszel, akikre 7-böl 5 napot vigyaz, naluk lakik addig. Igaz, hogy mi külf-ön lakunk, de eddig 5 ev alatt 2-szer volt itt, es mind2-szer hazavitette magat, mert a tesom gyerekeinel volt valami, amit persze nelküle is megoldhattak volna. (Pl. nalunk ha az egyik beteg, a többi is jön velem az orvoshoz, mas megoldas hijan, nem kell ezert senkit hivni, plane külföldröl.)

elözö