Jó megoldás ebben az esetben, ha az első pár hétben besegít édesanyám, utána pedig felhívjuk, ha kérdés van?

Nem nagyon értünk a férjemmel a kisbabákhoz, félünk is emiatt, hogy mi lesz velünk. Nekem volt kistestvérem, de habár 7 év korkülönbség van köztünk, már nem nagyon emlékszem, hogy mi hogyan volt, egy-két dolog maradt meg bennem. A családban sem volt túl sok kisgyerek. Az alapdolgokkal nagyjából tisztában vagyok (hogyan tartjuk a babát, hogyan pelenkázzuk stb.), de ezer meg egy dolog van, amit nem tudunk. Ezért arra gondoltam, hogy az első pár hétben édesanyám segítene, szívesen tenné, nagyon nagy az öröm, hogy nagymama lesz, és a férjemet sem zavarná, utána pedig minden kérdésben felhívnánk, mert sajnos nem a szomszédban laknak. Ez így kivitelezhető? Vagy mit tehetnénk? Egyszerűen most jövök rá, hogy nagyon nem vagyunk felkészülve egy babára, habár nagyon várjuk már, hogy megszülessen. Könyvből ezt sajnos nem lehet megtanulni, mert pl. egy könyv nem ad arra választ, ha ma kivinném babakocsizni a babát, akkor hogyan öltöztessem fel, stb.