Hogy éli/élte túl az, akinek a kicsi babáját műteni kell?

Szia,

előszőr is a legfontosabb hogy az erő veled legyen. Gondolj a picire, neki csak te vagy, csak terád számíthat. Nekem abban az időben amikor úgy volt hogy műteni fogják (hálistennek végül nem kellett) mindig ezeket mondták, és ezt a mai napig nem felejtem el. Én is teljesen magam alatt voltam, ráadásul már 2 hetesen megelőzésként erősebbnél erősebb antibiotikumokat kaptunk emiatt, ebből gyógyszerallergia végül bélgyulladással kórház lett 1 hónaposan. Azt hiszem ott szedtem össze magam igazán és tértem észhez, hogy tényleg csak ő a fontos, és erősnek kell lenni bármi van.

Biztos amúgy a műtét? Mert nekünk azért jó pár hónap volt mire eldőlt, hogy mégsem kell, szerencsére a vese tágulata jelentősen csökkent, ahogy nő a baba akár ki is nőheti. De nekünk is az elejétől fogva csak azt mondták mindenhol (3 helyen voltunk) hogy tuti hogy műteni kell majd, de előbb pár vizsgálat. És szerencsére a vizsgálatok eredményei jók lettek.

Figyu, egy dolgot tarts szem előtt, amit akkor én is nehezen láttam be, de most már tudom és belátom: mindenképpen jobb ha minél hamarabb műtik , ha műteni kell, mert éppen azért mert pici még, gyorsabban regenerálódik, és hamar el is felejti, könnyebben is viseli, mint akkor amikor már forgolódna, mászna stb. Csak nekünk anyáknak nehéz megbirkózni vele, de pontosan ő, a mosolya, és a kitartása fogja tartani benned a lelket.

És az is biztos és ezt se felejtsd el, hogy jobb hogy így alakul, és nem később valami visszafordithatatlan problémával állsz szemben, amikor már nem lehet segíteni.

Hidd el pont ő az aki tartani fogja benned a lelket, és hamar elfelejtitek, hamar túllesztek rajta.

Kitartás!

Az erő legyen veled!