Elfogadható ez apától-a babával szemben?

15 hónapos a lányunk, a fiúnk 17 hetes a pocakomban. Apa egyre kevesebbet foglalkozik velünk, mert fáradt a munkájától.

Én elhiszem hogy reggel 5-kor kelni és este 7-kor hazajönni, egész nap lótni-futni, lebaszásokat hallgatni és "megválatani a világot" nem egyszerű, de én is végzem a dolgom.

Nagyon unom egyrészt, hogy mindig az a kifogás, hogy "fáradt vagyok".

Másrészt úgy gondolnám, hogy az ő gyereke-i is, nem csak az enyém, neki ugynaúgy el kell tudni látni a kicsiket.

Harmadrészt nekem is baromi unalmas minden nap ugyanaz, ugyanakkor pelenkázás harot vívni, etetési harcot vívni, takarítani utána, mosakodni,fogat mosni és fürdetni, nem beszélve a sétákról, udvaron utána rohangálásról-főleg terhesen, keményedő pocakkal...

Olyan jól esne, ha néha ő vacsoráztatá, vagy pelenkázná át, fürdetné meg, vagy vinné sétálni. Ez tényleg olyan nagy kérés?

Tudom ,másnak még ennyit sem segít a párja, mint nekem, de sokan meg ennél is sokkal többet-maguktól.

Mindig irigyekedem a szomszédokra, akik ugyanennyit dologznak-igaz társasházban laknak, és nincs kerti munka- de viszik sétálni a gyereket, elmennek a városba fagyizni, csavarogni-na nálunk sosincs ilyen-...

Apa ha este hazajön, eszik, ledöglik, veszekedni kell vele, hogy menjen fürödni, bebújik azágyban és már alszik is. Hétvégén szintén korán kel-amúgy is korán kelő, de hogy megszokta az 5 órás kelést méginkább-eltűnik, kávézik majd kimegy füvet nyírni, fát vágni, vagy csak valamit csinálni , így hétvégén is ugyanúgy az enyém a kelés, pelenkázás, öltöztetés..pedig olyan jó lenne legalább ilyenkor kicsit másképp kezdeni a napot.

Ti mit gondoltok erről? Hogy érhetném el, hogy szeressen velünk lenni? Hogy a napi nagyvilági dolgok mellett is legyen igénye ránk? Ha szóvá teszem, mindig azzal jön, hogy értünk dolgozik---ezt tudom is, de milyen áron? ...

sokszor szomorú vagyok ez miatt, és kibukok..