Kezdőoldal » Gyerekvállalás, nevelés » Babák » Mikor múlik ez el? Mikor nem...

Mikor múlik ez el? Mikor nem jut már eszembe naponta?

Figyelt kérdés

Féléves a lányom. Elég borzasztó szülésen vagyok túl, majdnem meghaltunk mindketten, de ez hosszú és nem ide tartozik. Nagyon nehéz volt az első pár hét, és mikor kb.2 hónapos volt, olyan pánik tüneteim lettek, hogy azt hittem beleőrülök, ha egyedül maradtam itthon, szédültem, hánytam, 140-el ment a szívem, féltem hogy nem tudom ellátni a gyereket. Konkrétan nekem kellett 24 órás felügyelet nem a gyereknek. Egy időre visszaköltöztünk a szüleimhez, mert páromnak dolgozni kellett (egyébként köztünk minden rendben, Ő a világ legjobb férje és apukája). Voltam orvosnál is, egyből tömni akart minden gyógyszerrel, de ezt inkább kihagytam, gondolom a szülés utáni stressz okozta az egészet. Szerencsére egy másfél hónap alatt minden rendbjött. Elmúltak a tünetek, lazán elvagyok már itthon. Csak az a problémám, hogy minden nap eszembe jut, hogy csak nehogy megint... Próbálok nem gondolni rá, de valahogy mindig ezen jár az agyam. Az éjszakák nehezek még, olyankor szinte érzem a tüneteket, és nagyon nehéz elterelni a gondolataimat. Meddig tart ez? Egyszer ugye elmúlik? Akinek volt hasonló tapasztalat írjon, és ne orvoshoz küldjetek légyszi. Bocs, ha hosszúra sikerült.

2013. ápr. 20. 09:41

1/8 anonim

válasza:

Nem dolgoztad még fel. Poszttraumás stressznek hívják. Nem gyógyszer kell rá, hanem egy szakember, akivel tudsz beszélgetni róla, aki segít feldolgozni. Én nem orvoshoz, inkább egy jó pszichológushoz küldenélek el, aki irányítja a folyamatot, kihozza belőled a megoldást. (pszichológus nem ír fel gyógyszert!)

2013. ápr. 20. 09:57

Hasznos számodra ez a válasz?

2/8 anonim

válasza:

Konkrétan mi jut eszedbe minden nap? Mit nem szeretnél megint? Mitől félsz? Attól, hogy teherbe esel, vagy attól, hogy rosszul leszel? Én mindkettőtől. Annyira megviselt a szülés, hogy egyszerűen állandóan attól rettegek, hogy teherbe esek. Hiába védekezünk kézzel lábbal, gyomorgörcsöm van a gondolattól is. Soha, de soha soha nem akarom átélni még egyszer a szülést. Évek teltek el, mindenki szeretne a családban még egy gyereket, és nem értenek meg. Hogyan is érthetnének? Ők nem élték át. Már komolyan az gondolkodtam, hogy inkább örökbe fogadnék egy babát, mintsem szüljek egyet. Ezen sajnos nem tudok változtatni. A rosszullétek, pánik szerű rohamok engem a terhesség alatt és után is végig kísértek. Beutaltak a pszichiátriára, természetesen gyógyszeres kezelést ajánlottak. A pszichiáterrel való beszélgetések után mindig azt éreztem, hogy inkább neki van szüksége lelki segítségre. Mindenki azt hitte, hogy depressziós, bolond vagyok, eszükbe sem jutott, egy pillanatig sem, hogy csak egyszerűen megterhelő az egész. Márpedig az. Előtte és utána is. Nem mindenkinek, de akinek az, annak nagyon. Csak azt tudom mondani, hogy egyre könnyebb. Ezt te is látod. Egyre kevesebbszer gondolsz majd rá, majd megszűnik. Fél év ebből a szempontból kevés. De minden nappal előrébb jutsz. Hogy mennyi idő alatt jössz rendbe testileg és lelkileg az egyén függő. Én 9 hónapot mondok a terhesség miatt. 9 hónap alatt teljesen megváltozott a szervezeted. Szerintem ennyi bőven kell neki, hogy visszaálljon minden a régibe. A szülésre magamnak még plusz fél évet mondanék, mert annyira rettenetes volt. A lényeg, hogy fel a fejjel, nem vagy egyedül, és minden nap előrébb visz.

2013. ápr. 20. 09:57

Hasznos számodra ez a válasz?

3/8 A kérdező kommentje:

Igazából a jó pszichológus, ha létezik, fizetős, azt meg én nem engedhetem meg magamnak. meg szívesebben beszélem ki a gondjaimat közeli hozzátartozókkal mint vadidegennel.

Hogy mitől félek? Igazából a pánikrohamoktól, vagy szorongásos tünetektől, nem is tudom minek nevezzem, ezt a szédülés hányás, szívdobogásérzés... és társai. Ettől rettegek, csak ne, főleg ha a férjem éjszakás. Akkor szoktam bevenni néha egy fél Xanaxot. Lehet nem is ér semmit, de ott a tudat, hogy tettem ellen valamit. Újabb terhességtől is szoktam félni, ha már késik egy napot, képes vagyok úgy érezni, hogy mozog egy baba a hasamban, persze tudom hogy nem. De én sem szeretném még egyszer átélni ezt. Persze imádom az anyaság minden pillanatát, de szülésből egy elég volt! Főleg, hogy nem is láttam megszületni a gyerekemet, mert 12 óra vajúdás után elaltattak és megcsászároztak. Pedig azt vártam az egészben, hogy meglátom és meghallom. És ehelyett kaptam egy szép heget a hasamba ami még a mai napig fájdogál, és így emlékeztet minden nap a szülésre, és a kórházban töltött egy hónapban, amiből 2 hétig a gyerek a korán volt...

Valószínű, hogy ezt nem sikerült még feldolgozni, csak ezek a tünetek ne lennének amik igazából már nincsenek is csak a gondolatok...

2013. ápr. 20. 10:23

4/8 anonim

válasza:

Nekem mikor pánikrohamaim voltak, nagyon rossz volt, és úgy mint te féltem hogy mikor tör rám újra. Nekem az segített hogy vettem egy gyógyteát, este ittam egy csészével (mindíg éjszaka volt pánikrohamom) és bebeszéltem magamnak hogy mivel ittam teát, így nem jöhet rám, mert ez nyugtató tea, stb..

Lehet butaság, de lehet bejön neked is. 1,5 éve nem volt pánikrohamom, a teát rég nem iszom, de azért nem dobtam ki :)

2013. ápr. 20. 12:42

Hasznos számodra ez a válasz?

5/8 anonim

válasza:

Kérdező, a pszichoterápiás segítség nem kibeszélés, semmi köze nincsen hozzá! Ezzel kapcsolatban nagyon sok félreértés létezik! Mind a poszttraumás stressz zavart, mind pedig a pánikbetegséget (aminek része a rohamtól való félelem!)csakis szakember segítségével lehet gyógyítani. A terápiának megvan a hivatalos szakmai módszertana.

A jó pszichológus nem a fizetősségen múlik, hanem a hozzáértésen. Kórházban, szakrendelésen ingyenesen vehető igénybe terápiás segítség! Beutaló sem kell hozzá, csakis te, aki elmész, jelzed, hogy a gyógyszeres megoldás helyett a terápiát választod, vagy a gyógyszert azzal szeretnéd kiegészíteni.

Egyébként azt is érdemes végiggondolni, hogy inkább költesz egy terápiára pénzt és meggyógyulsz véglegesen, vagy húzod-halasztod a dolgot, amíg krónikussá nem válik. Ilyenkor viszont már nagyon nehéz lesz segíteni.

Mint írtam, csakis szakember rendelkezik azzal a módszertannal, ami gyógyítja ezt az állapotot!

egy klinikai pszichológus

2013. ápr. 20. 13:13

Hasznos számodra ez a válasz?

6/8 anonim

válasza:

A másik az, hogy az időszakos xanax szedése is gyógyszerelés, lehetőleg az egyik legrosszabb! Kontrollálatlanul és a tényleges gyógyító munkát mellőzvén, segíteni ez nem fog, viszont függőséget kialakít, ami hasonló a drogfüggéshez. Előző voltam

2013. ápr. 20. 13:19

Hasznos számodra ez a válasz?

7/8 A kérdező kommentje:

Igazad van Kedves 6-os válaszoló! Tudom hogy gyógyszerelés a Xanax és nem ez a jó megoldás. De ott tartok hogy egyre ritkábban van rá szükség. 3 hetente éjszakás a párom, és csak akkor , de akkor se mindig, vagy csak egy napig, és a 0,25-ösből szoktam egy negyedet, max. egy felet bevenni.Egészségügyben dolgozok, tudom, hogy jó a pszichoterápia, de nálunk szakrendelőben 1 pszichológus van, aki konkrétan akkor jár be amikor kedve van, egy iszonyú ellenszenves nő, nem is járnak hozzá sokan, aki jár is és beszéltem ilyenekkel ,mindenki max 1szer volt, elküldte pszichiáterhez, hogy inkább írasson gyógyszert... Úgyhogy , ezért mondom, hogy biztos van jó , de azt én nem igazán tudnám megoldani. Meg tényleg nem olyan súlyos a helyzet, úgy gondolom magam is meg tudom oldani, max családi segítséggel. Szerencsére olyan családom van, aki maximálisan segítőkész, és bármit meg tudunk együtt oldani. Igazán egyáltalán nem volt semmi rohamom, vagy tünetem, már lassan 3 hónapja, csak a gondolattól nem tudok szabadulni, hogy mi lenne ha megint kezdődene. De remélem egyszer ezen is túl leszek! Ha valaki tud valami jó módszert szóljon!

2013. ápr. 20. 17:44

8/8 anonim

válasza:

Az, hogy szorongasz a helyzettől azt jelenti, hogy nem gyógyultál meg. Mint írtam, erre egyedül a terápia a módszer, nincsen rá semmilyen varázslat, házi praktika sajnos. (bár ilyen egyszerű lenne) Mindenféle pánikállapotnál következmény, hogy az ember dependenssé válik a családtól, kialakulnak bizonyos betegségelőnyök (nem akarattal), amit én szövődménynek hívok, mert sokszor nehezebb kezelni, mint az alapproblémát.

Saját kórházon belül pedig szigorúan tilos kollegához menni pszichés problémával. Csak idegen kezelhet.

Nézd, én nem akarlak győzködni, mert elhatározás és munka nélkül nem lehet változást előidézni, csakis akkor, ha te erre készen állsz. Amiket írtál, nekem úgy tűnik, hogy komoly a probléma, nem túl jó elbagatellizálni.

Én többet nem tennék ehhez hozzá.

2013. ápr. 20. 20:29

Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:

1 hónapos anyatejes babának mennyi vízre van szüksége naponta? Illetve hogy öltöztetitek jó tavaszi időben az ilyen idős babákat?

Minden nap ez jut eszembe. Normális vagyok szerintetek?

14 éves fiú vagyok és naponta akár 10-20 szor ropogtatom a újjaimat és a nyakamat hogy lehet róla leszokni? Egysterűen csak jön vagy eszembe jut és már egyből ropogtatom

Sokszor elkezdek sírni, amikor eszembe jut, hogy mennyire jó barátaim vannak. Naponta akár többször. és nem tudom visszatartani. Miért van ez. Normális vagyok? L/16

Mi az a szakrendelés neve, ahova a gyerekeket visszük, ha pl:nincs rendben a kakija. Anyatejes nem kakál csak 10-12 naponta, és nem jut eszembe a szakrendelés neve? Köszönöm.

Az a problémám van, hogy szinte naponta eszembe jut, és rettegek tőle, hogy valami rákos megbetegedésem van amiről még nem tudok, vagy ki fog alakulni bennem. Mit tegyek?

Gyerekvállalás, nevelés főkategória kérdései »

Gyerekvállalás, nevelés - Babák kategória kérdései »

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!