Más is nehezen viseli az otthonlétet a babával? .

Szia!

Esetleg nem gondolkodtál bölcsin a kicsinek, így te is tudnál akár otthon is dolgozni, vagy 4 órába visszamenni?

Szia!

Biztos egyéniség kérdése (is) a dolog Én például annyira jól érzem magam itthon a két kis Gyerkőcömmel, hogy ha megtehetném soha nem mennék vissza dolgozni. Szeretem a munkámat is, óvónő vagyok, de ezek az itthon töltött évek semmihez nem hasonlíthatóak. Egyébként jövő szeptemberben megyek vissza dolgozni. Üdv.

Pont így érzek. GYesen vagyok a 4 órás minimálbéres állásom után (de legalább ez volt...).

Bűntudatom van, hogy nem hozok haza pénzt, mert mi az a 38.000 ft a havi kiadásainkhoz képest....

Férjem reggel 5-kor megy, este 7-kor jön, hétvégén a házkörül ténykedik-alig találkozunk-miattam....

Na nemmiattam, tudom, hogy szeret minket, így akartuk mindketten, ezt vállaltuk, de nehéz elfogadni, hogy nem tudok segíteni.

Aztán meg nekem is hiányzik a "társadalmi élet", leépülök a lányom mellett, aki 15 hós... pedig sokat járunk sétálni, de valahogy más anyukák nem, soha nem találkozunk senkivel, nehéz beszélgetni. Ahova lehet megyünk, minden héten babaklubb, babatorna, amit lehet kihasználunk. MEgyünk védőnőhöz havonta-az is egy program. De úgy mennék itthonról, a férjem meg örül, ha itthon lehet, mert hulla fáradt-ezért ritkán járunk el.

Mindig mondogatjuk, hogy de jó lenne, ha férjem elmehetne gyesre, és én dolgozhatnék-legalább egy ideig-de nem tudnék annyit keresni, hogy megéljünk...:-((( pedig talán minkdettőnkek jót tenne a változás kicsit.

Mi sem állunk jól anyagilag és senki segítségünk sincs. Tehát nem kapunk senkitől semmit. Én mégsem unatkozom. Nincs egy perc megállásom sem. Ha alszik a 17 hónapos örökmozgó lányom akkor főzök, sütök, takarítok, mosok, éjfélig vasalok mert azt mellette nem lehet. Ha pedig fennt van akkor tanítgatom, játszunk mondókázunk bilizünk mert ő már szól ha kaki pisi van. Nagyokat sétálunk stb... Ma is úgy elrohant a nap, hogy észre sem vettem... Nekem egyáltalán nem hiányzik a meló pedig szuper helyem van, csúcs kollégákkal de a gyermekem olyan boldogságot ad minden pillanatban, hogy ha tehtném soha nem mennék vissza a mókuskerékbe, pedig én tipikus munkamániás voltam és el sem tudtam képzelni az életem munka nélkül. Ha a lányom úgy igényli akkor beadom bölcsibe de ha nem igényli akkor csak ovis lesz. Feliratkoztunk a bölcsibe és majd az ő igényit fogom tiszteletben tartani. Az első három év a meghatározó a gyermekek személyiség fejlődésében. Utána már barmit teszünk csak terelgetjük őket mert addigra már komplett kis személyiségük lesz.

Tehát nem az a fontos, hogy nekünk mi a jó hanem hogy nekik mi a jó. Legalábbis én így gondolom, de ha te igényled a társaságot akkor add be bölcsibe. Esetleg hívhatnál barátnőket magatokhoz, vagy közös vacsi a barátokkal. Mi minden hónapban 1x összejárunk vacsizni a barátainkkal. Egyik hónapban ők jönnek utána meg mi megyünk. A barátnőim is jönnek hozzánk. Nekem ez is kikapcsolódás. A férjem mindenben segít a gyeremekgondozással és a bevásárlással takarítással kapcsolatban is ha kell, bár csak a porszívózást szoktam kérni hogy csinálja meg mert beteg a gerincem de ez mindegy is. És elmentem már discoba is a barátnőmmel. Apa pedig otthon maradt a kislányunkkal.Pedig nem vagyok már mai csirke :)

Próbálj meg te is kialakítani olyan szórakozást magadnak ami kikapcsol és a baba mellett is meg tudod oldani. Sok sikert és boldogságot.