Nagy gondot okozok, ha egy napig tápszert kap a kisbabám? Ügyintézés, utazás miatt.

Kedves 19-es válaszoló, azt gondoltam, az egyetemi tanulmányokhoz elengedhetetlen az értő olvasás. Ezek szerint tévedtem. :-( Azt írtam: ha egy 7 hónapos gyerek NEM VESZI ÉSZRE hogy nincs ott az anyja, akkor baj van. Akinek a hozzászólására reagáltam, azt írta, hogy a kicsinek tök mindegy, kivel van, mert észre se veszi.

Képzeld, én is szoktam az apjukra hagyni a gyerekeket, ha valami dolgom van, és anyukámmal is szokott lenni a legkisebb is, ha mondjuk épp lovagolok, vagy akár elmegyünk valahová 1-2 órára a férjemmel. Ezzel semmi gond sincs. Érteni kéne, amit olvasol. Nem olyan nehéz ám!

Gabka77, már a tököm ki van veled!

Eltűnhetnél igazán erről az oldalról, nagy szívességet tennél vele sokunknak.

Akárhol feltűnsz, mindenütt csak arrogáns, kötekedő írást olvasni tőled.

Ez ide egyáltalán nem hiányzik.

19-es vagyok, Gabka77, köszönöm, de nem kérek az arrogáns, kioktató válaszodból. Biztosan végzős bölcsész doktorandusz hallgatóként hatalmas szövegértelmezési nehézségekkel küszködök, olyannyira, hogy még a számokat sem tudom felfogni (ugyanis úgy értettem öt hónapos gyerekről beszélsz, nem pedig hét hónaposról). Kíváncsi lennék, hogy akkor hogyan értetted azt, hogy a baba nem veszi észre, ha elment az anyja. Miben nyilvánul ez meg, ha nem abban, hogy nem érzi jól magát éppen mással, legyen az apuka, nagyszülő, bárki? Kérlek magyarázd el nekem, csekély értelműnek! Ugyanis tapasztalataim alapján egy 4-5 hónapos még nem tudja máshogy kifejezni nemtetszését - jelen esetben amiatt, hogy észreveszi, elment az anyukája - minthogy sír. Tehát te azt állítottad, hogyha egy ilyen idős gyermek ezt nem teszi, akkor nagyon nagy baj van. Vagy miként appercipiálod felfedezését, miszerint elment anyu, de azért jól érzem magam???

Tudod, tényleg nem azzal van a gond, amit írsz, mert részemről elfogadom, ha más máshogy gondolkozik, mint én. Te viszont mérhetetlenül lekezelő vagy mindenkivel, azonnal támadsz és kioktatsz! Lehet, hogy te az előző hozzászólásom alapján felmérted, egyetemre való vagyok-e vagy sem, sőt, az egész felsőoktatásról véleményt formáltál egy komment alapján, én viszont - másik oldalról - azt hittem, egy anyának elengedhetetlen valamilyen minimális szociális és kommunikációs készség, másokkal szembeni empátia, jóindulat, de úgy néz ki, tévedtem.

Amíg egy olyan világot élünk, ahol Győzike, az Éjjel nappal Budapest szereplői, a tehetségtelenebbnél tehetségtelenebb X-Faktorosok, a Családi titok primitívjei, a szappanoperák förmedvényei (és még sorolhatnám a színvonalas népbutító műsorokat), a "celebeknek kikiáltott" emberek, akiknél nincs más mérce, minthogy minél ostobább legyen - ezekkel szimpatizál a nép és ők a társadalom központi szereplői, na addig csak örvendeni tudok annak, ha olyan csoport tagjának nyilvánítanak, akiket nem övez rajongás mások részéről. Tudom, tudom, te ezek közül egyiket sem nézed...biztosan nem. De mégis, látom, hogy az intelligencia nálad kiüti a biztosítékot. Más támadási felületet ugyanis nem találtál a mondandómon, csak a szakmámat (bár fogalmad nincs, hogy mit csinálok, pl arról, hogy többek között éppen olyan könyveket szerkesztek és adatok ki, amiket majd a gyermekeid olvashatnak, már ha a szülei a kezébe adnak még ilyen tárgyat), de biztosan a társadalom szemétje vagyok, lenézni való hulladéka az adófizető polgároknak. Ugyanazt műveled, mint a védelmedbe vett válaszoló: látatlanban támadsz és ítélkezel, mert építő vitára képtelen vagy. Nem hiszem, hogy én voltam, akibe "beleszaladtál" a múltkor, mert nem szoktam hangoztatni a szakmám. De nagyon kíváncsi lennék, hogy milyen véleményt erősítettem meg benned? Azt, hogy a bölcsészek értelmes érvelő választ képesek adni egy indokolatlan támadásra, nem pedig egy szegmenst kiválasztva hordanak le valakit? Mert nekem meg erről az EMBERI viselkedésről van meg nagyon is a véleményem szakmától, társadalmi pozíciótól, nemtől, kortól, vallástól, nemzetiségtől stb. függetlenül.

Kérdező: örülök, hogy megoldódott a dolog, és így lesz mindenkinek a legjobb. Ott tudjátok hagyni, mégsem olyan sok időre. Így legalább kipróbáljátok milyen ez, és legközelebb gond nélkül ott tudjátok hagyni, ha valami közbejön. Valamikor úgyis el kell kezdeni :).