Testvér kérdés? Két gyerekkel nehéz? Korkülönbség?

Csak akkor nehéz, ha az elsőt elrontod, magadhoz szoktatod. Nem tud önállóan ellenni. A nagyobb nem ébred fel a kicsi sírására. A nagyobbat a terhesség végén nem kellett emelgetni. Pelenkázni a heverőm pelenkáztam. Ha mentünk valahova, jött a saját lábán. Az esti fürdetésnél az apuka segített.

Legalább is nálunk nem volt ebből probléma. Két év korkülönbség van kettőjük között.

Az enyémeknél 1,5 év a korkülönbség, a második váratlanul jött. A terhesség hírére bepánikoltam, hogy még egy szülés, én azt nem bírom ki. A második szülés gyorsabb volt szerencsére. Az eleje horror volt, illetve nem is szülés után, hanem amikor a kicsi elkezdett helyet változtatni. Nem tudtam úgy pisilni se nyugodtan, hogy ne gyilkolta volna a nagy a kicsit. Az esték, éjszakák nyugodtak voltak mert mind a kettőnek jó az alvókája, a nappali alvás időben összehangolása és az elindulás bárhová volt rémálom. Egyszer került a két gyerek egyszerre veszélyes helyzetbe a játszótéren, én meg mint a mérgezett egér rohangásztam, hogy melyiket mentsem.

Aztán ezt tetézte a nagy dackorszaka, akkor azt hittem a diliházban fogok kikötni.

Aztán ahogy nőttek, egyre kevesebb lett a balhé, egyre többet játszottak együtt. Eljutottunk oda, hogy a két gyerek nagyon jó barátnő lett, amikor emeletes ágyunk lett, akkor is egymás mellett szorongtak lent. Egy-egy esős napon szinte csak pisilni és enni jöttek ki a gyerekszobából, én nyugodtan tudtam/tudom végezni a dolgom. Társasban egy szinten vannak, így nincs hiszti. Gyerekprogramot jó szervezni, mert nincs az, hogy a kicsinek még valami nem való, a nagy meg unja. Egygyerekes szülők közül sokan panaszkodtak, hogy nekik a gyerek folyton a s.ggükben van, nyűglődik, néha unatkozik. Sok szülő foglalkozik a gyerekkel, de arra nincs ideje, energiája meg fantáziája, hogy ott üljön fél-egész napokat a gyerek mellett a szőnyegen a lego figurákat vagy a pici pónikat pakolászva. Az enyémek meg tök izgalmas szerepjátékokat találnak ki, plüssöznek, babáznak, stb.

Az én tesómmal nagy a korkülönbség, úgy nőttünk fel mint két egyke, néha irigykedve nézem a gyerekeimet, hogy milyen jó dolguk van, nekem milyen jó lett volna ilyen játszótárs, de csak egyedül fésülgettem a babáimat, a nagymamám meg mellettem horgolt vagy hímezgetett...

3. vagyok:

"Pl egy babának nagyon izgi egy flakon.... nem hittem volna, szóval nem tudok gyerek fejjel gondolkodni, így a tesók megtennék egymás között :)"

Na igen, múltkor engem is próbáltak bevonni a játékba, de sajnos igencsak fantáziátlan vagyok. Úgyhogy egy ideje mi csak társasozunk egymással, a babázás meg a plüssözés megy a tesóval.

"Az elidulás így is macerás azért, gondolom két gyerekere dupla mennyiségű cucc kell, húúúú van akkora hátizsák egyáltalán? :DDD"

Én is néha úgy éreztem magam mint egy felmálházott teve, de amikor már ők is tudnak hozni egy-egy pici hátizsákot amibe belefér pár könnyebb cucc, az is segít. Mivel kicsi a korkülönbség, vannak olyan cuccaink, ami a nagyra még épphogy jó, a kicsin icipicit lóg, váltás pólónak ezt teszem be, aztán amelyik leeszi magát, az kapja.