Akinek sírós volt a babája és nem lehetett egy pillanatra sem lerakni, vagy nem volt el egyedül hogy alakult a későbbiekben,1-2 éves kor körül?

Az én lányom is igazi ölbegyerek volt, 8- 9 hónapos koráig az ébrenléte alatt rengeteget volt rajtam kendőben, voltak napok, hogy csak aludni tudtam letenni. Aztán felállt és elkezdett kapaszkodva lépegetni, majd járni kábé 11 hónaposan, na akkor már ha rohantunk valahova, úgy kellett "könyörögni", hogy üljön bele a kendőbe/babakocsiba, annyira élvezte, hogy már önerőből jöhet utánam és mehet felfedezni a lakásban(vagy ahol épp voltunk):D.Persze ha nyűgösebb napja volt, akkor sokat volt még a hátamon, illetve 5- 10 percekre felkéretőzött de nagyon- nagyon leredukálódott a karban- levése. Másfél évesen kezdte a bölcsit, fél napra ment fél évig, egy hét után gond nélkül maradt ott(pedig még szopott is akkor, de ez sem volt sosem probléma):). Két éves kora óta egész napos bölcsis, "kétségbe van esve" szombat reggelente, hogy nem mehet a bölcsibe:).

MOst is nagyon bújós, sokat ölelkezős "fajta", de egyáltalán semmi hátrányát nem látom annak, hogy annak idején felvettem, hordoztam, amikor éppen olyanja volt:).

Szóval ne aggódj, biztos, hogy önálóbb lesz amint megtanul mozogni, önállóan helyet változtatni, és a szepaszorongásos időszak(ok)on is túl lesztek:)!