Anyukák! Tényleg ennyire nehéz az első pár hét a picivel?

Én császárral szültem, de nem úgy emlékszem vissza az első hetekre/napokra mintha hű de rossz lett volna.

Nem is nagyon fájt utána a hasam, sem a sebem. Persze pár napig kicsit tompa szögben jártam, de valahogy az nem volt olyan fontos akkor, lekötött a babázás.

Igaz, hogy volt segítségem, de a kisfiam kb. non stop szopizott, így sokat ültem/feküdtem vele az ágyban, vagy sétálgattam vele a szobában. A szerencsésebbeknek meg ilyenkor még sokat alszik a babájuk, úgyhogy még magukra is van idejük.

Szerencsére főznöm nem kellett, anyukám főzött, így egész nap a kisfiammal foglalkozhattam.

Én nem éltem meg rosszul az első heteket (sem), nekem szép emlékeim vannak róla.

Ne rettegj! Ez szinte csak Rajtad múlik. :)

Persze számít, hogy a kicsi hasfájós e, vagy sírós, nyűgös, mennyire igényel Téged, de azért egyáltalán nem igaz, amiket mondanak... Én már a kórházban sem voltam az a tipikus elhagyom magamat és semmit nem csinálok anyuka, sőt... Minden nap megcsináltam a hajam, hogy emberien nézzek ki, kifestettem a szemem szemceruával, vagy tussal és nem is csak hálóing volt rajtam, hanem nyári ruha is. :)

Első nap hajat mostam és amikor hazajöttünk rá 3 napra a Férjemmel is szexeltünk, persze csak én kényeztettem, de annyira jó volt minden. Egy hetes kicsi mellett meggyes sütit sütöttem. :)) Hiába ajánlkoztak, hogy főznek, takarítanak, én nem hagytam, mindenre volt időm, mert akartam. :) Szóval soha ne hagyd el magad. Én megtehettem, volna, mert 80 as hemoglobin szinttel jöttem haza, falfehéren, egy atóniás vérzés miatt, és vért akartak adni, de nem kértem, szóval gyenge is voltam, de egy nőnek erősnek kell lennie...

Sosem hittem volna, hogy ezt fogom egyszer mondani, de már most látom, hogy kis gyerek kis gond, nagy gyerek, nagy gond.. :(

Az enyém 10 hós tündérke, de mindenképp nehezebb, amikor már nem marad ott, ahova tetted. :D Szóval minden kornak és időszaknak megvan a maga mennye és pokla, szerintem...

Imádni fogod, mikor Rád nevet, megpuszil, megölel, kacag és nyúl, hogy TE vedd fel és Hozzád akar menni, de idegjbat kapsz, mikor valamiért egy órája nem alszik vissza éjjel, vagy hajnalban kel, esetleg hisztizik a konektorbanyúlásért. :D

Kitartást, a gyereknevelés nem egyszerű, és nem lesz semmi olyan, mint volt, de ha ügyesek vagyunk, minden még jobb és szebb lehet, de őrizz a régi időkből is sok mindent pl a férjeddel... ;)

Üdv Egy 10 hós boldog de néha ideges anyukája. :)

Lehet hogy én vagyok a kivétel,és extra szerencsés vagyok,de nekem nagyon jól teltek az első hetek(is)hamar összecsiszolódtunk! :D DE azt hozzá kell tennem,hogy mindkét fiam eszik-alszik típus volt,nem volt evés gond,cici gond,nem voltak hasfájósak!A szoptatás eleje nekem is fájt,mert a mellbimbó nincs kitéve előtte ilyen mechanikai hatásnak,"edződnie" kell,de ez kb nálam egy hétnél nem tartott tovább.Nekem volt időm lebegni gyönyörködni,és még hajat mosni is! :)

Az nem szentírás hogy neked is nehéz lesz,ne rettegj!Ha hasfájós lesz a pici vagy bármi nehezítő tényező lesz,akkor azért sok módszer ,segítség van ezek könnyítésére,ráérsz akkor "foglalkozni" az adott témában!

A babától függ. Nekem a második gyerekem ha ő született volna elsőnek én is azt hinném hogy egy gyerekkel semmi gond eszik alszik kb. ennyit csinál az első pár hétben-hónapban.

De az extra hasfájós enyhe refluxos fiamat kaptuk elsőnek és igen, nagyon negatívan emlékszem vissza az első pár hétre/hónapra. Szó szerint katasztrófa volt és nem elriasztásként írom, hanem mert így volt.

Nagyon sokat sírt alig tudtam letenni aludni alig bírtam szoptatás egy rémálom volt (aztán persze belejöttünk) stb.

De túl vagyunk/voltunk rajta és ennyi.

A gyerekvállalás-nevelés során jó pár rossz pillanat is van a sok jó mellett, nem 100% rózsaszín felhőcske ahogy a reklámban.

Nahát, én meg pont azt hallom mindenhonnan, hogy "ilyen boldogság, olyan boldogság a pici babával, és mennyire jó anyának lenni, csak a babáért élni, hisz ezért vagyunk itthon stb stb." És valóban. Amikor rám mosolyog, mikor beszélgetünk, mikor a tesójával kokettál, mikor egy tündi bündi egyhangja nincs kislány (kisfiú) valóban.

De nem szól a fáma arról, mikor szegénykém úgy sír, nem is sír, hanem már ordít, és nem tudsz vele mit tenni, mert már az össze tudásodat összeszedted, hogy mi lehet vele, megnéztél minden lehetséges kiváltó okot és semmi, és már csak megint megint és 100-ára is arra jutsz kimerülten, minden erődet összeszedve, hogy türelmesen ringasd a kezedbe a már fél órája síró babádat, hogy hát "igen. remélni tudom, hogy csak a hasa fáj, vagy a foga, és nem más baja van" És ez a legszörnyűbb....

Bár ez nem az első pár hétben van, mondjuk a hasfájás az már jöhet korán.

Nekem a fiam ilyen volt, holott ha nem fájt semmije nem sírt. Az első 4 hónapot végigüvöltötte, csinálhattam vele bármit. Éjjel is órákat járkáltunk vele, párom is én is, zengett az egész ház.

Most a lányom is hasfájós volt, ő is tudott üvölteni, jó hangja van neki is, de ő legalább átaludta az éjszakát hamar, és altatni sem kellett órákat a karunkban, hanem pár perc alatt elaludt a kiságyban.

Szóval valóban. Attól függ, hogy milyen a gyerkőc. Ha fordítva kaptam volna, első lett volna a lányom, akkor én is azt mondanám, hogy nem könnyű, de azért nem is szörnyű... de tudom, hogy vannak tényleg szörnyű napok, és még most is, mikor a fiam 3 elmúlt a lányom már 8 hónapos lassan.

Csak azt akartam ezzel, hogy azok nem szörnyű dolgok, amikbe bele lehet jönni, de az, hogy nem tudsz mit kezdeni, nem tudod hogy lereagálni a helyzetet stb. nekem ez a legszörnyűbb.... Ja, meg hogy mindenki mást mond, nemcsak gyakorló anyukák, hanem az orvosok körében sincs egyetértés, és akkor te döntsd el, hogy melyikkel teszel jót a babádnak...

Az én fiam 1 éves. De esküszöm ezerszer könyebb volt mint most. Az én babám 3 óránkét szopott 10 perc volt büfizéssel a maximum! Álom jó dolgom volt!

MOST! Jön mind a 4 szemfoga! MA még semmit nem evett, sír mert annyira fáj neki. Az összes kaját rám fujja ha próbálom etetni. Ő is én is 3 -szor öltöztünk ma!

Inkáb egy ujszülött!